Századok – 1908

Történeti irodalom - Bruckner Győző: Késmárk szabad királyi város műemlékei. Ism. Kemény Lajos 927

928 TÖRTÉNETI IRODALOM. 928-szűkkörűek voltak s nem mutatnak városi színvonalra. A szerző az oklevél egyes szavaiból e kiváltságok régibb voltára következtet ; a solito more kifejezésben azonban, bármint bonczolgassuk is, időbeli momentumot nem tudunk látni. Miként olvashatta ki Mátyás király szabadalmából a templom és temető adómentességét ? — nem tudjuk. A várost ért viszontagságok közt a husziták betörése és Giskra uralma közelebbről érinti a kézsmárki vár történetét, s itt több világosságot vártunk volna. A husziták és Giskra szereplése nem fedi egymást sem időrendben, sem politikai tekintetben. Az 1433 évben Giskra hadai még nem jutottak el Kézsmárkra. Giskra, az özvegy királyné felsőmagyarországi főkapitánya, csak 1440-ben jön be az országba, mint erről Bruckner munkájából is (37. 1.) tudomást szerezhetünk. Többízben megemlíti a szerző, hogy Kézsmárk szabad királyi várossá lett, de az évszámmal adós marad. A XVI. és XVII. század történetéről is hallgat, vagy nagyon keveset mond ; pedig itt lett volna helyén, sőt a munka czéljához is talált volna, ha a kézsmárki képírók, képfaragók, asztalosok, ötvösök, építőmesterek, kannagyártók stb. viselt dolgairól megemlékezik. A város műemlékeiről szóló rész a munkának érdemesebb része, melyben a szerző minden aprólékos részletre kiterjeszti figyelmét s a műtörténetírónak kútforrás értékével bíró dolgozatot nyújt. Kézsmárk nevezetesebb műemlékei : a várkastély, a harangtorony, a szent kereszt temploma, az evangelikus fatemplom, az új evangelikus templom és a városháza. A várkastély keletkezése bizonytalan. A vár kápolnájának fenmaradt részletei s a városi levéltár oklevelei igazítanak útba bennünket. A szerző nagy feneket kerít a dolognak s az építkezés idejét az 1270 év előttre helyezi. Ellentmond ennek az épület legrégibb, korunkra maradt része, a háromoldalú apsis, és a vár első emeletén ma is látható csúcsíves ajtócska. A vár mai formáját felsőmagyarországi renaissance-stilben I. Thököly Istvántól nyerte, ki az épületet nagy pompával megújította. Bruckner lelkes magasztalója az épületnek s szavaira a régi fényben ragyognak újra az omladozó kövek és pezsgő élet kél a néma falak között. Ily stílben épült a harangtorony is. Az épületen a kétfejű sas sgrafittója látható, mely a Thökölyek czímeréből került a toronyra s alkalmazása itt sem történt önkénytelenül vagy ötletszerűen, hanem a Thökölyekre, mint építőkre mutat. A szent kereszt templomának leírása a mű legjobban megírt fejezete, a mint maga az épület s a benne levő oltárok és egyházi felszerelések is a város legértékesebb műemlékei. A pongyola