Századok – 1908
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Őstörténetünk keleti forrásai 865
870 HÓMAN' BÁLINT. delmesebb leírást. így a besenyőkről szóló rész, mely Gardézinél megvan s a melyet Al-Bekrinél és az újabb török íróknál is megtalálunk, Ibn Rostehből hiányzik, a magyarokról szóló fejezet pedig jóval terjedelmesebb Gardézinél, mint a többi írónál. Gardêzi »a bolgárok és eszegelek tartománya közé, a kik szintén bolgárok«, helyezi a magyarok földjét.1) Az a körülmény, hogy Gardêzi a magyarokról terjedelmesebb leírást ad Ibn Rostehnél, a tartomány folyóit is megnevezi, s mint alább látni fogjuk, egyéb részletekben is eredetibb emennél, feljogosít bennünket arra, hogy itt az ő szövegét tartsuk helyesnek, az eredetihez ragaszkodónak, s Ibn Rostehét a romlott szövegnek. Annál is inkább meg kell ezt tennünk, mert ezzel a szöveggel, és csupán ezzel, egészen világosan megmagyarázható a magyarság geographiai elhelyezkedése. A bolgárok szállásai — láttuk — a Donig nyúltak le s ennek forrásvidékén mintegy választóvonalúl szolgáltak a szlávok és kazárok, helyesebben a kazár alattvaló burtaszok tartománya közt. E bolgároktól délnyugatra laktak a magyarok, a Don és Dneper közt elterülő síkságon. A két folyó, melyet az arabok említenek, a Dneper és Don, az előbbi mintegy főfolyója a tartománynak, melynek mentén télvíz idején tanyáztak.-) Ezeken túl van egy nagyobb folyó, a mely alatt csak a Volgát érthetjük. ») M. H. K. 167. 1. 2) A Gardêzi s újabb török irók említette folyónévből következtetve magyarázták úgy az etelközi, mint a lebediai eredetet vitatok saját igazukat, megtéve ezek Itiljét és Dubáját Volgának, Donnak, Dnepernek, Búgnak, Dunának, Kubannak, a hogy ezéljuknak megfelelt. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít Thúry (id. ért. 784. 1.) annak, hogy Gardêzi Duba-ja a Duna romlott alakja, a mit Hadsi Kalifa szövegének Tun alakjával bizonyít, holott ez utóbbi közelebb áll a Donhoz, mint a Dunához. Tekintetbe kell vennünk, hogy a mint az Itil-Etil nem mindig a Volgát jelenti, hanem más folyókat, Ы. a Dnepert s Dnesztert is, ép úgy a Don, Duna, Düna, Dvina, Donee, Dunajec is egyazon eredetű és általánosan használt folyónevek, a melyeknek említése, különösen romlott alakban, e kérdésben bizonyítékul nem szolgálhat. A Don, Duna stb. azonosságáról v. ö. Hunfalvy Pál : Magyarország Ethnographiája. Budapest, 1876. 100. 1. és Mar quart : Osteuropäische u. Ostasiatische Streifzüge. Leipzig, 1903. 31. 1. Hogy Íróinknál mekkora zavar uralkodott e folyók meghatározásánál, annak illusztrálására felhozom gr.'KuunGéza »Jelentés a magyar hon foglalást illető kútfőkről« és »Gardêzi szövege a magyarokról« cz. czikkeit. Ö, ki később kimutatta, hogy e keleti irók mind egy közös forrásból merítettek, e czikkekben ugyanazt a folyót Ibn Rostehnél a Dnepernek, Gardêzi egy helyén a Donnak, Hadsi Kalifánál a Volgának veszi ; ismét a másikat Gardézinél a Dunával, Hadsi Kalifánál a Donnal azonosítja. Akadémiai Értesítő, 1894. 182. 225—226. 1. Később megállapodik s e két folyóban a Dnepert és Dunát sejti. M. H. K. 168—170. 1. Pauler Gyula : A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 132—135. lapján a 32. jegyzetben hoz fel érveket a mellett, hogy e két folyó a Don és Dneper volt.
