Századok – 1908
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Őstörténetünk keleti forrásai 865
ŐSTÖRTÉNETÜNK KELETI FORRÁSAI. 869 nagy pusztaság — az alsó Ural és Volga köze — választotta el.1 ) Az utazók a leírás szerint a besenyőktől délnyugatra tartva a kazárokhoz értek s innét a Volga mentén észak felé haladva, szólnak a burtaszokról és bolgárokról. Ezzel végezve, nyugat felé tartanak, s az első nép, melyet a bolgár után említenek, a magyar. »A besenyők és eszegel bolgárok földje közt fekszik a magyarok első határa.« 2) Nehezen megoldható kérdéshez jutott Ibn Rosteh és Al-Bekri e szövegével a magyar történetírás. Láttuk, mily különös módon keresték tudósaink a megoldást. íróinkból világosan kitűnik, hogy az utazás idején a besenyők az Urai-Volga közön tanyáztak ; nyugati szomszédaik a bolgárok, burtaszok és kazárok voltak. Konstantinusból "tudjuk, hogy} a magyarok mindaddig, míg a besenyők a Volgán túl a Jajk mentén tanyáztak, Lebediában laktak s csak akkor hagyták el ezt, mikor a kozár-kun szövetség által legyőzött s hazáj ukbóljriűzött besenyők támadása Etelközbe szorította őket.3) Ez a két tétel teljes világossággal tűnik ki a forrásokból ; nagyon tágas kritikai érzékkel lehet csak Ibn Rosteh említett értesítése alapján a magyarok etelközi tartózkodása idejére tenni az arabok ott jártát, csak azért, |mert ott lakásuk idején tényleg besenyő és bolgár szomszédságban voltak. Mivel az említett két tételt igaznak kell tartanunk, hacsak forrásaink hitelét teljesen semmibe venni nem akarjuk, s viszont el kell ismernünk, hogy Thúrynak is igaza volt, mikor kimondta, hogy a történelem volgai bolgár és besenyő szomszédságban a magyart nem ismeri} más magyarázatát kell a dolognak keresnünk. A kik elfogadták is, hogy a magyarokat Lebediában ismerték az arabok, — láttuk — a szomszédságról oly magyarázatot adtak, a mi igen nehezen képzelhető el. Nyomra vezet bennünket Gardézi szövege. A tudósok általában Ibn Rosteh szövegét veszik az eltéréseknél irányadónak ; régibb s több helyütt bővebb kézirat ez, de sok helyen Gardézi ad terje») M. H. K. 152. s köv. 161. és 163. 1. s) M. H. K. 167. 195. 1. 3) M. H. K. 115. 120. 1. Várribéry Ármin (A magyarok eredete. Budapest, 1882. 99—100. 1.) úgy akarja az ez által támadt nehézséget eloszlatni, hogy az arabok által az Ural vidékre helyezett besenyőket azokkal azonosítja, a kik Konstantinus szerint régi lakhelyükről való kiűzetésük után önkényt alávetették magukat a kunoknak s azok között éltek tovább ; míg a nemzet nagy része már Lebediába költözött. (M. H. K. 118. 1.) Ezt lehetetlen elfogadnunk, mert Konstantinusból kitűnik, hogy e keleti besenyők külön nemzetet nem alkottak s a kunoktól már csupán ruházatban különböztek. Ha ezekről szólnának íróink, feltétlenül kunföldnek neveznék az ö lakhelyüket, holott Al-Bekri szövegéből megtudjuk, hogy az általuk leírt besenyóföldnek a kunok nem lakói, csupán keleti szomszédai voltak az arab utazás idején. (01v. e szöveget Vámbéry id. m. id. h.)
