Századok – 1908
Történeti irodalom - Bittenbinder Miklós: A Humájun Name első magyar származéka. Ism. Gálos Rezső 842
842 TÖRTÉNETI IRODALOM. Erzsébet-legenda. E legenda nagy részében megegyezik a Pelbártéval, mert forrása szintén az arany-legenda volt. De ezenkívül forrása volt az az ismeretlen szerkezet is, mely a franciskánus életrajzon alapult, s a Lemmens-féle breviariumi lectio, mely ugyanezen forrásból eredt. Egy harmadik csoport a Biga részleteiből az, a mely sehol másutt nem fordul elő, a melynek forrása tehát a hagyomány lehetett. Talán ilyen az is, melynek igazsága mellett Karácsonyi János is lándzsát tört, hogy Szent Erzsébet Sárospatakon (in oppido Sorospathach) született. Hogy a franciskánus Vita ismeretlen származéka csakugyan forrása volt a Pomeriumnak és a Bigának, arra legszebb bizonyíték a rózsa-legenda. Ez Pelbártnál és Osvátnál minden más változattól eltérően Erzsébet gyermekkorában szerepel. Zurbonsen ebből azt következtette, hogy ez a részlet más (talán a Port. Szent Erzsébetről szóló) legendából került ide. Laban azonban más véleményen van ; bebizonyítja, hogy a rózsa-legenda a szentté-avatási peren alapúi, a melynek legegyenesebb származéka a franciskánus életrajzon át a feltételezett származék. Magyar Erzsébet-legendáink sorát az Erdy-codex nyitja meg. Forrásaiként szerzőnk megint igen pontos összeállításban Pelbártot és a Legenda aureát nevezi meg. A másik legenda-részlet a Tihanyi-codexé, mely a maga egészébe^ a Pelbárt-féle Stellarium fordítása. Eddig terjed Laban könyve. Pontos, beható kutatás alapján ismerteti középkori Erzsébet-legendáinkat s új fénysugárt vet a középkor gyönyörű költészetébe. Munkája Katona Lajos kipróbált módszerének egyik legszebb eredménye. GÁLOS REZSŐ. A Humájun Name első magyar származéka : Rozsnyai Dávid Horologium Turcicum-a,. Magyar irodalomtörténeti tanulmány. Irta ifj. Bittenbinder Miklós. Budapest, 1908. Jókai kny. 8-r. 60, 2 1. A Pancatantrának három magyar származékát ismerjük : a Báji Patay, a Rozsnyai és a Zoltán fordítását. Báji Patay Sámuel Pancatantra-fordításának a többi származékkal való összefüggésére (Katona Lajos útbaigazításai nyomán) már előbb rámutattunk az Irodalomtörténeti Közlemények 1906 évi folyamában. Most (ugyancsak Katona ösztönzésére) Bittenbinder a Rozsnyai Dávid nevéhez fűződő származékkal, a Horologium Turcieum-mal foglalkozik behatóan, s ezzel (minthogy a Zoltánféle fordítás származása Galland franczia gyűjteményéből világos) a magyar Pancatantra kérdése mindaddig, míg újabb származékok kerülnek elő, meg van oldva.
