Századok – 1908

Történeti irodalom - Thúry Etele: Iskolatörténeti adattár I. köt. Ism. Fináczy Ernő 69

71 TÖRTÉNETI IRODALOM. felelő helyén a magyar reformátusok tankönyvei is czím és tartalom szerint jelezhetők volnának ; hiszen minden tankönyv a methodusnak egy-egy nevezetes emléke és iskolatörténeti szempontból megbecsülhetetlen. Sietek azonban hozzátenni, hogy az Iskolatörténeti Adattár így is, a hogy van, sok anyagot ölel fel, és hasznos útmutatásokat adhat a tudós kutatóknak. Ha valamikor csakugyan pótkötet kiadására kerülne a sor, megfontolás tárgyává lehetne tenni, vájjon nem volnának-e kivonatok készítendők oly anyagokból is, melyek nem okiratok ugyan, de okiratoknak első kézből vett, megbízható feldolgozásai. Nem aprólékos adatokra gondolok, hanem nagyobb történeti monographiáink oly részeire, melyek az ev. ref. iskolákra vonatkozó nevezetesebb események lefolyását, szorosan a forrás nyomdokait követve, ismertetik. Mindenesetre elkészítendők továbbá az ev. ref. népiskolákra vonatkozólag nyomtatásban megjelent okiratok, levelek, közlemények regestái is. Magukra a most közölt regestákra és szerkesztésük módjára is van néhány észrevételem. Némelyik feldolgozó nagyon is röviden végzett feladatával, még csak néhány szóval sem sejtetve az illető, nem ritkán terjedelmes munkálat részeinek számát, beosztását, jelentősebb fejezeteinek lényeges tartalmát. Mások meg szerfölött hosszan kivonatoltak. Talán czélszerű volna jövőben részletesebb utasítást adni a gyűjtőknek a kivonatolás módjára nézve. Feltűnő, hogy a regesták némelyikének stílusa nem magyaros. A 170. lapon pl. ezt olvassuk : »1858. decz. 1. A kecskeméti ref. főtanoda iskolai széke felhívást intéz a debreczeni stb. theologiai karokhoz abban a tárgyban, hogy adjanak a theologiai intézetek közösen theologiai évkönyveket, egyik évben egyik, másik évben másik intézet által kiadva, az igazgatók által közösen szerkesztve, melyekben statisztikai adatok . . . lennének közzéteendők.« Az Előszóban azt olvasom, hogy az Adattár többi kötetei a levéltári anyagot fogják felölelni, még pedig, úgy látszik, nem regesták alakjában, hanem az eredeti okiratok egész szövegének közzétételével. A munkának ez lesz az értékesebb, de egyúttal nagyobb és nehezebb része. Legyen szabad nekem, mint e téren némi tapasztalattal rendelkező kutatónak, már most arra figyelmeztetnem a szerkesztő urat, hogy az ev. ref. egyházak, esperességek és egyházkerületek, úgyszintén az iskolák levéltárain kívül okvetetlenül gondoskodni kell (főleg az 1760-ik évet követő időkre nézve) a budapesti Országos Levéltár s a bécsi állami és udvari levéltár átvizsgálásáról is. Mindkét helyen becses anyag található, még pedig olyan is, melyet másunnan nem lehet