Századok – 1908

Tárcza - Értekezések az iskolai Értesítőkben (Lukinich Imre) - 570

570 TÍRCZA. masabb vidéki történetkutatóinknak hunyt el a mult május-hó 18-án, élete hetvenharmadik évében. Elhunyt tagtársunk történetírói munkássága főleg szeretett szűkebb hazájának, a Szepességnek múltjára szorítkozott, de e téren számos kisebb-nagyobb monographiával, értekezéssel, közleménynyel szerzett érdemet magának, köztiszteletet nevének. Nevezetesebb munkái : A XVI szepesi város az elzálogosítás alatt (Szepesváralja, 1888) ; Id. Buchholcz György és kora (Budapest, 1892) ; Podolin város története (Budapest, 1893) ; Szepes vármegye történelmi irodalmának bibliographiája (Lőcse, 1895) ; Gradeci Stansith Horváth Gergely és családja (Késmárk, 1896) ; Ujabb adalékok Szepes megye történetéhez (Budapest, 1905) stb. Közlönyünk is több értékes dolgozatot hozott tőle korábbi évfolyamaiban. Később nagyobbára a Szepes-megyei történelmi társulat körében folytatta munkásságát, mely a megboldogult tudós férfiúban, a Szepesség hű fiában, egyik legérdemesebb tagját gyászolja. Mondjunk áldást emlékezetére ! ÉRTEKEZÉSEK az 1905/906 évi iskolai Értesítőkben. (Folytatás.) Czapárt László : Ányos és Virág hazafisága. (Székesfehérvári kath. főgymn. Ért. 3—28. 11.) — Mindketten az egyetlen magyar eredetű pálos-rend tagjai s a székesfehérvári gymnasiumnak egy időben tanárai. Ányos 1782 októberében került Fehérvárra s itt két évet töltött, Virág tizenhat évig volt az intézet lelkes tanára s innen ment a vallásalapból nyert csekély nyugdíjával Pestre lakni. Czapárynak a székesfehérvári tartózkodásukat hirdető emléktábla leleplezési ünnepélyén tartott beszéde kedvező alkalom volt tehát e két érdemes és korukban elismert költő emlékének és irodalmi jelentőségének méltatására. A tanulságos emlékbeszéd irodalmi és költői működésöknek csak hazafias irányát tárgyalja, hogy így a hallgatóság is megérthesse korukra gyakorolt hatásuk okait. Szűcs István: Csokonai és Toldy Ferencz. (Debreczeni róm. kath. főgymn. Ért. 7—23.11.) — Csokonai költészetének legkeményebb kritikusai Kazinczy és Kölcsey voltak ; kritikájok sokáig irányadó volt az ifjabb nemzedék előtt, mely így Csokonairól elfogultan ítélt. Toldy az első, ki az előítéleteken felülemelkedve tanulmányozza Csokonai költészetét ; felfogása az, hogy az ízlés még nem művészet, bár az ízlés is szükséges, hogy a műnek hatása legyen ; de van, a mi még inkább szükséges : a lángész teremtő ereje, mit ízlés létre nem hozhat. Toldy igyekszik először összegyűjteni Csokonai összes iro-