Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - I. közl. 29.

40 CSÁSZÁR ELEMÉR. consumerem, . . . clementissimae intentioni regiae omni possibili modalitate satisfacere contendam« . . Ugyanazzal az áldozatkészséggel, de nem ugyanazzal a lelkesedéssel. A kanczellárhoz intézett levelei s a Helytartótanácshoz küldött jelentései hangoztatják ugyan, mennyire áthatja őt a rábízott feladat nagyszerűsége és áldásos volta, de egészen más képet kapunk gondolkozásáról, ha érzelmeinek megbízható, őszinte tanúit kérdezzük meg : Barcsay Ábrahámhoz írt verses leveleit, melyekben a maga könnyebbségére kiönti szíve keserűségét.2) Az egész folyamszabályozásban nem látott más czélt, mint a folyók hajózhatóvá tétele által a kereskedelem előmozdítását. A mit a kanczellária mint tulajdonképeni czélt jelölt meg, az árvíz sújtotta vidékek megszabadítását, azt Orczy — legalább titokban — egészen hiábavalónak tartotta ; meg volt győződve arról, hogy ő a rendelkezésére bocsátott eszközökkel semmi eredményt sem fog elérni. Maradt feladatának második része, a hajózhatóvá tétel. Elmélkedett rajta, lefestette a jövőt. Képzelőtehetsége nem volt mozgékony, nem tudott különböző, távoleső képzeteket egymásra vonatkoztatva, új és merész képet alkotni, de ha a való világ egy képzete mozgásba hozta fantáziáját, az megindult egy irányban és mint a havasokról legördülő lavina, magába szedte, a mit útjában talált, a rokon képzetek egész sorát. Most is, hogy a tanács rendelete felidézte eléje a pár kis folyó megszabályozott képét, hozzá csatlakozott a Tisza, a Duna, a Kulpa képe, látta, a mint a máramarosi só nagy bárkákon Fiúméban köt ki, látta a magyar hajókat Buccariban, Triesztben, Padovában, az angolokat viszont Tokaj táján i olyan ragyogó, színes képet festett ki magának, a milyenről később Széchenyi — de sajnos, a XX. század magyarja is csak — álmodozik. Ez a kép — és ez a különös — nagy fájdalommal töltötte el Orczy szívét. A víziutak rendezése és kiterjesztése az egész országra, természetesen egy új közlekedési és kereskedelmi politikának vetné meg alapját, Magyarországot belevonná a világkereskedelembe, lehetővé tenné a termények kicserélését, és mindjobban megszüntetné Magyarország különös helyzetét,, sajátos természetét. Mindezt látta Orczy és félt tőle. Tudta, hogy a fennálló viszonyok egy csapásra megváltoznának, és ő, a ki nemcsak meggyőződésből és traditióból volt conservativ, Levele a kanczellárhoz, 1774 decz. 8-án. Eredetije u. o. M. udv. kancz. 1774: 6407. 2) A már említett két versén (Megint -panasz és Tokajbann való érkezés télen) kívül: Azon utazásról, Ugyanazon utazásában gerjedett érzés, Panasz czímű versei. (Két nagyságos elme költeményes szüleményei, 187. 213. l.).> Ezekből merítjük érveinket és idézeteinket.