Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - I. közl. 29.

ORCZY LŐRINCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. 39 kinevezését a királynak : »in submissione opinamur . . . Dominum Liberum Baron em Laurentium Orczy, comitatus Abaujvariensis Supremum Comitem, velut etiam in hoc negotio disinteressatum et caeteroquin iis qualitatibus praeditum, ut ab ejusdem experi•entia, dexteritate ac bono agendi modo desideratum rei hujus successum merito polliceri liceat, clementissime resolvendum et denominandum esse.«1) A kanczellária pártolólag terjesztette a király elé az ajánlást, mivel »derselbe (t. i. Orczy) ein geschickter, und die alldasige Gegenden sich bekannt habender, auch von anderen guten Eigenschaften belobter Mann wäre«, sőt annyira meg volt győződve a felség beleegyezéséről, hogy az »Allerunterthänigste Note «-val egyszerre beterjesztette a Helytartótanácshoz intézendő kinevező leiratot is. A király aláírta szept. 2-án mind a kettőt,2) s ennek alapján a tanács elkészítette Orczynak a kinevező leiratot, mely szórói-szóra megegyezik a királyhoz intézett fölterjesztésével. A megbízás Husztynak előbb említett tervéhez alkalmazkodott, és első sorban a Laborczára, Latorczára és Ungra terjedt ki ; a Bodrogra csak annyiban, hogy nélküle a szabályozás nem volna véghez vihető, s a Tiszáról és kisebb mellékfolyóiról a megbízás keretén belül nem is esik szó, csak később, odavetve említi a rendelet. Szabályozza Orczy a három folyót, vágassa át a veszedelmes kanyarulatokat, távolítsa el a malmokat, tisztítsa meg a fatörzsektől és iszaptól a medreket, emeljen töltést, hogy a vidékek megmeneküljenek az árvíz veszedelmétől és a folyók megbírják a hajókat. Azonkívül a partmenti mocsarakat kellett kiszárítania. Megküldte még a tanács azokat a jelentéseket, melyeket eddig Kvassay és Huszty beterjesztettek, fölszólította, hogy éljen Huszty és Grosschmidt segítségével, és mintha most már mindent a legjobban elintézett volna : kijelentette, hogy várja a jelentéseket a munka előrehaladásáról. Orczy természetesen egy pillanatig sem habozott. A kinevező rendeletet a királynő nevében adták ki, a kihez ő ifjúkora óta szívének rajongó szeretetével ragaszkodott, a kinek szava mindig parancs volt előtte ; most is, bármilyen nehezére esett a parancs teljesítése, hü alattvalói lelke rögtön készen állott az engedelmességre. Ugyanazzal az áldozatkészséggel, a melylyel vagy harmincz év előtt fegyvert fogott a királynő védelmére, megírja a kanczellária elnökének : »Quia eo jam a teneris conatus mei intendebantur, ut in Clementissimae Dominae nostrae servitio ad Patriae, bonique publici incrementum omnem meam vitám ') A bizottság ülésének jegyzőkönyve u. o. M. udv. kancz. 1774 : 4361. 2) A kanczellária fölterjesztése a királyi resolutióval (Placet M.) a a leirat u. o. 1774 : 4761.