Századok – 1908

Tárcza - Zsilinszky Mihály: Elnöki megnyitó beszéd a M. Tört. Társ. 1908 évi márcz. 26-án tartott r. közgyűlésén 359

TÁRCZA. 363 Ъеп, — mondja b. Eötvös — a kik valami nagy tettet vittek végbe, hanem azok, a kik valami nagy eszmét képviseltek. A korszellem és az emberiséget mozgató eszmék azonban az új meg új nemzedékek haladásához képest változnak. Minden eszme csak addig él, csak addig uralkodik, míg az emberek vissza nem élnek vele s hitelét le nem rontják. Mihelyest az eszmék akár egyes hatalmas egyéniségnél, akár a nagy tömegnél üres szavakká válnak, vagy az önérdek és hatalomvágy rút eszközeivé, a népámítók jelszavaivá tétetnek, hatásuk észrevétlenül gyengül és végre megszűnik. Az emberiség új és kielégítőbb eszméket keres. Mikor a szeretet vallásának apostolai a vallás eszméjét a szeretetlenség és üldözés eszközévé teszik ; mikor az önfeláldozást követelő hazafiság szent eszméje üres szóvá és az önzés rút takarójává, a jog és igazság eszméje önkénynyé vagy közönséges csalássá aljasúl : akkor a nép lelkében önkényt forrongás támad és azon eszmék lelkiismeretlen képviselőitől önkényt elfordúl, s vagy új eszméket keres, vagy a régiek képviselői ellen fordúl. Ebből lettek a nagy forradalmak, melyek az emberiség legszentebb érdekeiért vívattak. Az emberi lélek nem tür el sokáig erőszakot és zsarnoki bánásmódot. Következetesen fellázad azok ellen, a kik természetes szabadságát és jogát sérteni vagy megsemmisíteni akarják. Valamint egyes emberre nem lehet ráerőszakolni, hogy saját egyéni érdekeivel ellenkező utat kövessen, épen úgy az egyes nemzetek is magok akarják meghatározni és megválasztani azt, a mit magokra nézve előnyösnek tartanak. Egyes nemzetek, idő, hely és körülmények szerint eltérő irányt követhetnek ; de abban, hogy mindenik szabadon gondolkodhassék, hogy vallását, hitét szabadon gyakorolhassa, hogy szabadon imádkozhassék és üdvös czélok elérésére másokkal szabadon társulhasson : ebben a világ minden nemzete egyetért. A szabadság, a testvériség, az igazság, a jogegyenlőség és viszonosság eszméi olyanok, melyekért minden nemzet küzd, mert azok a békét és az emberi haladást biztosítani képesek. E részben elég utalnom b. Eötvös József azon jeles munkájára, melyet A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra czím alatt írt. Ránk különösen azok az eszmék bírnak nagy jelentőséggel, melyek a szabadság, a jogegyenlőség és a nemzetiség kérdésének megoldásával állanak kapcsolatban. A nemzeti állam minden igaz barátja érzi és ismeri azokat a nehézségeket, melyek a magyar állam megerősödését és egységes haladását akadályozzák. Gróf Széchenyi István óta senki sem foglalkozott e kérdéssel alaposabban, mint báró Eötvös József. Űjabban a socialis eszme emelkedett nagy jelentőségre. Az egyes egyén boldogulása és érvényesülése és a társadalom fejlődését