Századok – 1908

Tárcza - Zsilinszky Mihály: Elnöki megnyitó beszéd a M. Tört. Társ. 1908 évi márcz. 26-án tartott r. közgyűlésén 359

TÁRCZA. 361 része van abban a véletlenségnek, mennyi egy magasabb törvénynek vagy az emberi akaratnak % Vájjon a nemzetek az idők méhéből csak úgy születnek-e, mint a csapongó képzelet káprázatai, minden rend és értelem nélkül ? Avagy az isteni gondviselés gondoskodott-e olyan határozott öntudatos törvényről, mely azokat létrehozta, idők folytán több-kevesebb századon át növesztette és azután saját hibáik és bűneik miatt az élők sorából kitörülte ? Méltán támad lelkünkben az a kérdés is : van-e czélja annak a küzdelemnek, melyet egyes nemzetek a történelem tanúsága szerint egymás ellen folytattak és folytatnak még ma is ? Annak a küzdelemnek, mely lázban tartja a kedélyeket, megakadályozza a társadalmi haladást és lehetetlenné teszi a czivilizáczió áldásainak minden népekre való kiterjesztését ! Ezen kérdésekre valóban nehéz a kielégítő válasz. De nem lehetetlen, ha komoly megfigyelés alapján ismerjük az embert testi és lelki tulajdonságaival együtt ; ha elkerüljük a mindig előtérbe nyomuló önzést, és az emberi társadalmat épen úgy, mint az egyes nemzetek történelmét is magasabb szempontból, bölcsészi nyugalommal tanulmányozzuk. Különösen, ha az emberek cselekvésének motívumait, indító okait ismerjük. De hát lehet-e az egyes emberek cselekvésének okait és czéljait megismerni ? És ha ezeket esetleg megtaláljuk is, lehet-e azokat az egész társadalomra és egész nemzetek történetére alkalmazni ? Hiszen az egyes emberek élete czéljaiban, törekvéseiben, eredményeiben, sőt még reményeiben is oly különböző, hogy alig lehet azokat összeegyeztetni ! Ugyanazon embernek érzelmei és gondolatai, vágyai és törekvései a viszonyokhoz és korokhoz képest is változhatnak, sőt tényleg változnak is. Az ifjúság arany korszakában minden ember más szemmel nézi a világot, mint meglett korában. Eleinte semmi sem látszik lehetetlennek előtte, azt hiszi, hogy szabadon rendelkezik saját sorsával. De jön egy véletlen, váratlan csapás, mely érezteti vele tehetetlenségét és egyéni semmiségét. Az élet csalódásai lassankint meggyőzik arról, hogy ő is csak gyenge teremtmény, ki csak a lehetőség határai között kénytelen mozogni. Szerencsés, ha van benne annyi életerő, mely nem engedi kétségbeesni, mely újra képes lelkében a remény érzelmét felkölteni és őt az élet új küzdelmeire lelkesíteni ! Ugyanezt látjuk még bonyolultabb alakban a társadalom és a nemzetek életében is. Mily különbözők ezeknek érzelmei és cselekvései is ! Milyen sokfélék jellemvonásaik, czéljaik és törekvéseik, fejlődésük menete, emberi és nemzeti aspiráczióik — a művelődéskülönböző fokain ! Egy megnyitó beszéd szűk keretében azonban ezeket részletezni nem lehet. Egyszerű felemlítésükkel csak azt kívántam jelezni,