Századok – 1908

Tárcza - Zsilinszky Mihály: Elnöki megnyitó beszéd a M. Tört. Társ. 1908 évi márcz. 26-án tartott r. közgyűlésén 359

TÁRCZA. 359 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. Elmondta a Magyar Történelmi Társulat 1908 évi márcz. 26-án tartott rendes közgyűlésén ZSILINSZKY MIHÁLY alelnök. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Azt gondolom, hogy a jelenlevő tagtársak legőszintébb érzelmeinek hű tolmácsa vagyok, midőn mély sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy mai közgyűlésünkön, egészségi okokból, társulatunk érdemes elnökét és első alelnökét nélkülöznünk kell. Reám hárult tehát a kötelesség, hogy ma az elnöki széket elfoglaljam. Midőn ezt teszem, mindenekelőtt szívesen üdvözlöm úgy társulatunknak megjelent tagjait, mint a tisztelt közönséget, mely eddig is szíves volt hazafias, meleg érdeklődéssel kisérni tudományos működésünket. Összejöttünk, hogy számot adjunk egy évi munkálkodásunk és törekvésünk eredményeiről ; egyúttal pedig hogy támogassuk, erősítsük és buzdítsuk egymást a további munkára. Szép és nagy feladat megoldása vár reánk, mely alapszabályainkban akként van formulázva, hogy a hazai történettudományt műveljük, megkedveltessük és iránta minél szélesebb körben érdeklődést ébreszszünk. Ezt meg is tettük tehetségünk szerint, kisebb-nagyobb eredménynyel. Erről kiadványainknak és felolvasásainknak egész hosszú sora tanúskodik. Hogy vándorgyűléseket néhány év óta nem tartottunk, annak több oka volt, mely okok közt nem utolsó az, hogy már alig van az országnak oly vidéke, melyet meg nem látogattunk, és alig van olyan levéltár, melyet szorgalmas tagtársaink ki nem aknáztak volna. Most már a hazánkívüli oly idegen levéltárakra került a sor, melyekben magyar vonatkozású okiratok és történelmi emlékek hevernek. Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, hogy első sorban saját hazánk ezeréves múltja érdekel bennünket, és hogy kiválóan azok az események ragadják meg figyelmünket, melyek a haza földjén történtek. Ezeknek emlékezete idézi fel lelkünkben elődeinknek gondolkodásmódját, azoknak érzelmeit és cselekedeteit, a kiket ugyanazon szent kötelékek kapcsoltak össze egy nemzetté, melyeket örökségképen mi is igyekezünk átplántálni utódaink lelkébe. Minden író saját szemüvegén át nézi a világot. Ki tudná meghatározni, ki tart jobb üveget ? A történetvizsgáló-e, a ki a levéltárak poros iratait kutatja, vagy a költői lelkű ábrándozó, a ki minden váromladékban, minden műemlékben a haza dicsőségének egy-egy