Századok – 1908

Tárcza - Schönherr Gyula nekrologja 356

TÁR С ZA. SCHÖNHERR GYULA 1864. szept. 26. — 1908. márcz. 24. A Magyar Történelmi Társulatot újabb veszteség érte. Schönherr Gyula választmányi tagtársunk hosszú szenvedés után a mult márczius hó 24-én elköltözött az élők sorából. Javakorában, életének negyvennegyedik évében érte utói a halál Nagybányán, a hová gyógyulást keresni vonult vissza a szülői ház csendes magányába. Azoknak a fiatal történetíróknak sorában, kik a mult század nyolczvanas éveiben a felejthetetlen emlékű Szilágyi Sándor körűi csoportosultak, Schönherr Gyula volt egyike a legképzettebbeknek. Mint a bécsi Institut für österreichische Geschichtsforschung növendéke, onnan hazatérve, 1889-ben a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtáránál nyert alkalmazást. Tudományos munkálkodását a magyar heraldika és genealógia s a középkori magyar művelődéstörténet egyes kérdéseinek kutatásával kezdte meg, és e tudományszakok művelését később sem hagyta abba, midőn már mindinkább a középkori politikai történet tanulmányozására adta magát. Tanulmányai főleg a magyar középkor utolsó két századára, a XIY-ik és XV-ik századra terjedtek ki. Zsigmond és Mátyás király kora volt az az időszak, melynek történetével legbehatóbban foglalkozott ; ennek a kornak politikai történetére vonatkoznak nagyobb terjedelmű dolgozatai is, mint pl. Hunyadi Corvin János, mely a Magyar Történeti Életrajzokban (1894) jelent meg ; azután Az Anjou-ház örökösei (1895) a millenniumi Magyar Nemzet Története harmadik kötetében ; Nápolyi László trónkövetelésének külföldi vonatkozásai (1898), melylyel akadémiai székét foglalta el, stb. Olaszországi tanulmányútjainak eredménye a Monumenta Vaticana azon kötete, mely Mátyás királynak a római pápákkal folytatott levelezését tartalmazza s a melyet megboldogult társunk rendezett sajtó alá. Szilágyi Sándor halála után ő vette át a Magyar Történeti Elet-