Századok – 1908

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Gróf Bethlen Lajos önéletírása. Ism. gr 354

TÖRTÉNETI IRODALOM. 355 a Benkő József nagy Wolfgangus Bethlenjének messze mögötte marad. De voltak benne vonások, melyek a mindennapi embertől megkülönböztették : a szépnek szeretete, a mult hagyományai iránt való igen finom érzék, és — volt benne egy vonás, mely csak nagy embereknek sajátossága, tudott lelkesedni egy eszményért és azt az eszményt körülvette lelke egész melegével, rá tudta pazarolni mindenét. És Bethlen Lajos eszményének igenis van köze a történelemhez : a »diadalmak büszke tetőj ét« Cserhalmot akarta művészi fénynyel körülvenni, nagyszerű építkezésekkel újra emlékezetessé tenni. Kevésbbé fontos, hogy a mult század negyvenes éveiben politikai szerepe is volt, hogy a szabadságharczban résztvett. Talán emlékezetesebb, hogy a Bethlenek családi levéltárát megmentette a pusztulástól. Szádeczky mindenesetre jól tette, hogy ezt a kis naplót is megmentette az enyészettől. Nem — vagy legalább nemcsak — Bethlen Lajos alakja miatt (Széchenyi nagy korának igen szerény közkatonája volt e napló írója), hanem sokkal inkább apró kortörténeti adataiért, melyek az ilyen följegyzésekben még közelebb visznek egy kor belső életéhez, mint a történeti munkák. Művelődési adatai — egyik-másik Szádeczky becses magyarázataival megvilágítva — mindenképen érdekesek. Az enyedi diákvilág rajza, katonáskodása, a devalvatió hatása, adatai a bécsi congressushoz, főleg pedig a szabadságharcz idején az oláh kegyetlenkedésekhez, végűi pedig a kerlési kert, a cserhalmi emlék története : ezek a napló legbecsesebb részei. Az egész napló maga is nagyon érdekes, de csak mint egy nem nagy stilű ember életének rajza, a melyben háromnegyed század képe tükröződik vissza. Egy ember, a ki részt kért a győri insurrectióból, meglett korában a bécsi congressus eseményeit leste és megérte a hatvanas évek ébredését, Deák Ferencz alkotásának kezdetét, ha még hozzá nem közönséges lelkületű ember, már ezekért is figyelemre méltó. De kerlési építkezései, ismételjük, egyébként is kiemelik őt a köznapiasság sorából. Szádeczky jegyzetei szintén sok kortörténeti adatot szolgáltatnak ; bevezetése pedig Vörösmartynak két epigrammáját közli, a mit Cserhalomról írt és Bethlennek azért küldött meg, hogy a kerlési kertben kőbe vésesse. Mind a kettő 1847-ből való. A napló kiadása nem készült tudományos czélra és tudományos apparatussal ; de sok becses adata van, és a kis könyv tartalma mindenképen megérdemli, hogy elolvassuk. GR. 23*