Századok – 1908

Értekezések - BAJZA JÓZSEF: Bajza József mint történetíró 289

BAJZA JÓZSEF MIXT TÖRTÉNETÍRÓ. 295 -változással gazdag időszakát s azon kor embereit philosophiai lélekkel megírni, vagy ezen kérdésre felelni : milyen befolyásuk volt honi városainknak nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására.« <IV. 174—175.) Érdemes elolvasni azt is, a mit ugyanitt az életrajzról ír : »Az életírások valódi alapkövei a historiograpliiának. Mindaz, mivel a historiographus foglalatoskodik, emberi tettekből áll, az emberi tetteknek pedig a kútfeje a lélekben, a charakterben van, s a charakter az, mit a biographusnak híven előnkbe állítani kötelessége. A tetteknek okait jól fejtegetni, azaz valódi pragmatika históriát írhatni csak az fog, ki históriája személyeinek charaktereit egész mélységökben felfogta, s általában az, ki emberismerettel bír. Plutarch biographiái charakteristikus oldaluknál fogva a legbecsesbek. ö a hősök tetteinek leírását eszközül használja a charakter festésére s bizonyítványáúl annak, mit ez vagy amaz nagy ember szelleméről, gondolkodása módjáról állíta. Óhajtanám, hogy íróink minél több biographiákkal ajándékoznának meg bennünket ; azoknak megszámíthatlan becsök volna historiographiánkra nézve ; de óhajtanám egyszersmind, hogy e biographiák ne csak tettek és történetek száraz beszélyei legyenek, hanem igyekeznék az életíró hősének lelkét híven ábrázolni. Hasznos fogna lenni az is, ha egy személynek képét többen próbálnák előnkbe állítani, különböző szempontokból tekintve. Kazinczy Martinuzzit máskép festé, mint egyebek, s e festésnek igen nagy becse lehetne, ha teljesen kifejtve és bizonyítványokra alapítva volna. Literaturánkban egyedül Kazinczy az, kitől valódi biographusi lélekkel dolgozott czikkelyeket bírunk ; de a megbecsülhetetlen embernek itt is, mint sok helyt hibája, hogy a szépségért és hatásért igazságokat is áldoz fel, s maga az, hogy kútforrásokra nem szeret hivatkozni, mutatja, mely kedve van hőseit idealizálni, a mi historikusnál megbocsáthatlan hiba. Neki az igazság legyen első és legfőbb tiszte s azt semmi más czéloknak alárendelnie nem szabad.« (IV. 170—171.)1) Ma is elfogadhatjuk nagyjában mindazt, a mit ezekben ') Az életrajz ilyen felfogása mellett csak természetesnek tűnik fel az a kemény bírálat, a mit Bajza a Thewrewk Balog Jánosáról írt. <IV. 91.)