Századok – 1908

Értekezések - BAJZA JÓZSEF: Bajza József mint történetíró 289

294 BAJZA JÓZSEF. s bármi sok értekezéseket ír is össze Horvát felőle figyelemgerjesztésűl, azok a polgári életre semmi tanulságosat nem foglalhatnak magokban ; a história pedig csak úgy felelhet meg czéljának valóan, ha — mint Cicero mondotta — magistra vitae leszen, s erre kell törekedni, nem pedig arra, hogy emlékezetünket szükségtelen, vagy talán épen haszontalan ismeretekkel töltse meg. Elmúlt azon kor, midőn a világ elégnek hitte azt, ha az ember ismeretekkel bír, széles sok ismerettel ; ma már tudjuk, hogy ezen ismeretek magokban keveset érnek, hogy czélj oknak csak úgy felelnek meg, ha őket az életben haszonra lehet fordítani. Az okosság becsesebb a tudásnál, s csak azon élet emelkedhetik ki a/ emberi gyarlóságok közül, melyet az okosság vezet. Ha csupán azon igyekszünk, hogy az embert tanulttá tegyük, haszontalan pedantokat, csömörletes tudákosokat fogunk nevelni saját kínunkra.« (IV. 325—326.) Hasonló szellemben s mintegy gondolatait tovább fejtve nyilatkozik máshol is : »Mi, úgy látszik, a históriában a történetvizsgálatot tettük czéllá, holott annak csak eszköznek kellett lennie. Historikusaink még ott is megelégszenek tettek száraz vizsgálatával, hol már tovább is mehetnénk. Okleveleket közlünk gyakran a Tudományos Gyűjteményben ]) csak azért, hogy oklevelek és régiek, ha a históriára semmi világot nem vethetnek is, a mi csak codex diplomaticusba való volna, hol czél az is lehet, hogy régi írást tanuljunk olvasni. Ha a lefolyt századok korainak tükrét akarjuk adni, nem úgy fogunk históriát írni, mint Pray vagy Katona, hanem azon szellemben, mint Tacitus és Heeren, Bignon és Lingard. Nem azt akarom mondani, hogy amazok hibásan cselekvének, sőt hiszem, hogy a jeget nekik kellett megtörniök s kell még ezután is sok részben, hanem azt, hogy ők csak anyagjait gyűjtögették a való históriának, de attól, hogy históriát írtak volna, távol valának. Eddigi magyar historikusaink közül Engel mutata legtöbb pragmatikus lelket. Szép volna tudni bizonyossággal, honnan eredtek eleink s kikkel voltak rokonságban, de megvallom, ennek fejtegetésénél hasonlíthatlanúl becsesebb volna Ferdinánd és Zápolya századokra ható, történetekkel, J) Ekkoriban Horvát István szerkesztette.