Századok – 1908

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: Individualis és collectiv történetírás 193

INDIVIDU ALIS 1ÍS COLLECTIV TÖRTÉNETÍRÁS. 209 Miért ne állhatna elő akkor pl. az irodalomtörténet is hasonló követelménynyel ? Kevesebb joga semmiesetre, sem volna hozzá, mint a sociologiának. Vagy megfordítva, nem követelhetné-e viszont a történettudomány a sociologiától, hogy változzék át — az individuális erők tanának tudományává ? De a milyen mértékben lehetetlenség volna, hogy a sociologia ilyen követelményt teljesítsen a nélkül, hogy lényegileg meg ne változzék, épen olyan hiu dolog az ellenkezőt követelni a történettudománytól. Mindezekből pedig világos, hogy ha elismerjük azon elv helyességét, hogy valamely tudomány alaptételeit csakis az illető tudományból magából állapíthatjuk meg, — se tétel igazságát aligha vonja kétségbe valaki, — akkor vagy azt kell kijelentenünk, hogy a sociologiának s a történelemnek mint külön tudományágaknak elveit nem szabad összezavarnunk s nem szabad egyikre a másiknak elveit rátukmálnunk, vagy pedig csakugyan nincs más hátra, mint a történetet a sociologiával teljesen azonosítani. Egyelőre ugyan még csak a történetphilosophiának a sociologiával való egybeolvasztására történt kísérlet (Barth részéről), de a következetesség úgy volna igazán teljes, ha nemcsak a történetphilosophia, hanem az egész történelem beleolvadna elméletileg a sociologiába. Igaz, hogy a collectivista elmélet a maga részéről nem mulasztja el annak az indokolását, hogy miért kíván új czélt és feladatot kitűzni a történettudomány számára. Ez az indokolás azonban, sajnos, igen hibás, mert a történettudomány fogalmának helytelen meghatározásán alapszik. Fentebb láttuk az új irány elveinek összefoglalásánál, hogy a collectivista elmélet abból az aprioristikus felfogásból indúl ki, hogy a tudomány nem foglalkozik az egyessel, az individuummal, hanem általánosításra törekszik. Ha tehát a történelem tudománynyá akar lenni, akkor neki sem szabad az individuális jelenségekkel foglalkoznia, hanem szintén általánosításra kell törekednie. Ez a tétel — miként azt E. Meyer egyik kitűnő fejtegetésében kimutatja J) — hamis, mert a tudománynak itt megálla-') Zur Theorie und Methodik der Geschichte, 4. 1. SZÁZADOK. 1908. III. FÜZET. 14