Századok – 1908

Tárcza - Szláv történeti szemle (Margalits Ede; Ernyey József) - Vjesnik hrvatskoga arheološkoga društva 181

TÁKCZA. 181 nok január 24-én végezte be munkás, küzdelmes életét nyolczvankét éves korában. Doby Antal 1826-ban született szegény szülőktől, Szatmár vármegyében. Korán özvegységre jutott édes anyja iparos pályára adta, de belső ösztöne, lelke vágyai, már kora ifjúsága óta az irodalomhoz vonzották, önképzésre sarkalták. A hol valamit megtakaríthatott, azon könyveket, folyóiratokat vásárolt. Lassankint egész könyvtárt gyűjtött össze, melyet saját szorgalmából szerzett házában Tisza-Üjlakon állított fel. Könyveit a környékbeli néptanítóknak mindenkor a legszívesebb készséggel, díjtalanúl bocsátotta használatára. Maga is folyvást tanult és olvasott. De rövid időn súlyos csapás érte a nemes törekvésű embert. 1869-ben a Tisza árja elseperte házát, könyvtárát, mindenét. Betegeskedni is kezdett. E miatt felhagyott az iparos mesterséggel s a királyi sóhivatalokban keresett és kapott alkalmazást. Az irodalom, a könyvek szeretete azonban soha sem hűlt ki kebeléből. A mult idők dicsőségén meren»ve, a régi magyar nemes családok genealógiájára adta magát. Egy nagy munkát tervezett s azt jórészt meg is írta : A magyarországi benszülött és beköltözött mágnás családok ismertetése czím alatt. E munka mintegy 800 család történetét foglalja magában, szépen megfestett czímerekkel és leszármazási táblákkal. A kéziratot több szakemberrel közölte, sőt az Akadémiának is felajánlotta kiadásra ; elismerő nyilatkozatokat is kapott, de a mű kéziratban maradt. Csak mutatóba jelentek meg belőle a Lónyay, a báró Podmaniczky és a báró Perényi családokra vonatkozó részek az illető családok anyagi támogatásával. E munkák talán nem állják ki a szigorú kritikát, de bizonyságai fognak maradni szerzőjük önzetlen fáradozásainak, magyar hazáját és nemzetét szerető lelkének. Legyen áldott emlékezete ! SZLÁV TÖRTÉNETI SZEMLE. 1905. — VJESNIK IIRYATSKOGA ARHEOLOSKOGA DRDSTVA. Szerk. Brunsmid József. Zágráb, 1905. VIII. köt. — 1. Sisic : Zvonimir horvát király haláláról. (1—29. 11.) Megállapítja, hogy 1089 ápr. 20-án ölték meg a Knin melletti nemzetgyűlésen, hol a pápa kérelmére kereszteshadjáratot javasolt a Szentföld visszafoglalására. Kninben a székesegyházban a nagy oltár előtt temették el. Egy 1089 szept. 8-án kelt oklevél szerint : »nuper defunctus Suinimirus.« Tamás spalatói főesperes ezt mondja : »eo tempore rex Suinimirus mortis debitiim solvit.« Ezekből következnék, hogy természetes halállal halt meg. A diokleai pap krónikája nem szól Zvonimirról. A krónika latin