Századok – 1908

Történeti irodalom - Iványi István: Lugos rendezett tanácsú város története. Ism. K–n. 160

történeti irodalom. 161* hető feltűnőbben, mely mindössze egypár ismert oklevél kivonatából áll. Kimerítőbb és érdekesebb a következő fejezet : jj tQrnk korszak, a mely idő alatt Temesvár bevételétől kezdve Lúgos Karánsebessel együtt a török hatalma alá, majd a szultán adományából Petrovich birtokába került, 1556-tól pedig százhat esztendeig karánsebesi (illetőleg lugosi és karánsebesi) bánság név alatt szerepelt (első bánja épen Petrovich volt) és mint ilyen Erdélyhez tartozott ; mivel azonban Erdélylyel csak lazán függött össze (a töröknek 2000 frt adót is fizetett 1595-ig), az erdélyi fejedelmek alatt mind a magyar királyok, mind a törökök vágyának tárgya és sokszor viszály oka. Az 1658 éjvben Erdélytől elszakíttatván, török főség alá került, mert utolsó bánja, Barcsay Ákos, átengedte az erdélyi fejedelemségért. A török hódoltság idejéből alig maradt adat ; de sokáig nem is tartott a hódoltság, mert a török őrség 1688 jul. 4-én gr. Pax ezredes első felszólítására feladta a lugosi várat és néhány hét múlva (aug. 3.) Karánsebes is kapitulált ; azonban ismét visszafoglaltatván, a két hely végleges megszabadulását csak 1695 október havától számíthatjuk. A temesi vidéknek újjászervezése 1717-ben történt, még pedig Temesi bánság elnevezes"sel az országtól különszakítva, önállóan, katonailag ; s az elszakított országrész tizenegy districtusa között nem utolsó a lugos-facseti. Az 1750-év a legközelebbi fontos forduló a bánság történetében, mert akkor a katonai szervezet megszűntetésével polgári elnökök alatt új kincstári igazgatás kezdődött.1) 1777-ben pedig a bánság — a katonai végvidék kivételével — Temes, Torontál és Krassó vármegyékre osztva, az országhoz visszacsatoltatott. A szerző ezen változásokkal teljes és Lúgost illetőleg is nem egy fényes haditett emlékével dicsekvő korszak elbeszélése alatt különös tekintettel van az ország, de főleg a délvidék történetére, idézve mindenütt nagy olvasottságára és régibb történelmi irodalmunk alapos ismeretére mutató forrásait. Később első sorban Lúgos fejlődése köti le figyelmét, különösen Oláh- és Német-Lugos egyesítése (1793) óta, mikor a két egyesűit falu mezővárossá lett, hogy nem egészen száz esztendő múlva (1889) rendezett tanácsú várossá emelkedjék. Kiterjeszti figyelmét a szerző az 1848—1849 évek eseményeire is, még pedig eredeti kútfő, a minoriták diariuma alapján. Bőven szentel teret ezenkívül a város kulturális fejlődésének ismertetésére, külön fejezetekben szólva a vallási és egyházi ') A Duna-melléki vidéken továbbra is fenmaradt a katonai szervezet s ebből lett később a katonai határőrvidék. SZÁZADOK. 1908. II. FÜZET. 11