Századok – 1908
Történeti irodalom - Boldisár Kálmán: Bocskay hadi népe. Ism. K–n. 152
történeti irodalom. 153* delem amúgy is ismert érdemeit dicsőíti, hanem ezenkívül nagy teret szentel hadi népe, a hajdúság ismertetésének is. Rövid történelmi visszapillantással kezdi, s a hajdúság eredetének és fejlődésének régóta taposott nyomokon, de nem épen világos ismertetésével vezet legfényesebb szerepléséhez : Bocskay felkeléséhez, és tulajdonképeni tárgyához : a hajdúk megjutalmazásához, kiváltságaik megújításához. Már bevezetése, forrásai megválasztása elárulja, hogy kezdő historikussal vagy műkedvelővel van dolgunk. Pl. a liajdú név eredete és a hajdúkra vonatkozó törvények vizsgálatában Dudás Gyula (A szabad hajdúk története a XVI. és XVII. században) után indúl, holott mindazt a mit tőle merít, megtalálhatta volna egy nagyon derék, lelkiismeretes régi munkában, mely egy századdal előbb Origó et status privilegiatorum oppidorum Hajdonicalium ex legibus, privilegiis, aliisque monumentis depromptus czímmel (év, hely és a szerző neve nélkül) jelent meg. E munka két részre oszlik. Az elsőben (1—44.11.) a szerző jeles fejtegetéseit, a másodikban pedig (1—70.11.) a hajdúkra vonatkozó fontosabb kiváltságokat és adatokat közli. Ez a munka feleslegessé teszi — legalább a tudományos irodalom szempontjából — szerzőnk munkájának két harmadrészét. Mert benne nemcsak a szerzőnktől csekély kivétellel jónak mondható fordításban közölt vagy felemlített privilégiumokat, hanem a nem említett nagyobb fontosságú adatokat is megtalálhatjuk. A privilégiumok magyarra fordítása talán a nagyközönségre való tekintetből menthető, de sokkal hasznosabb lett volna a Bocskay által kiadott összes hajdú-privilegiumokat bő regestákban adni s a hajdú-telepítés óriási sociologiai, politikai és nemzetgazdasági jelentőségét jobban kidomborítani. Bocskay nagyságának ez épen egyik legkiválóbb tanúbizonysága. A munka másik fele önállóbb. Szerzőnk a hajdúk tömeges megnemesítésén kivűl Bocskaynak az egyesek részére kiadott nemesség- és czímeradományait teszi kutatás tárgyává s mintegy százhúsz czímeres levélről ad számot. Első forrása Bocskay adománykönyve, vagy — mint állandóan nevezi — Liber Regius-a. Ezt ismerteti ; de mikor úgy ír róla, hogy »a Bocskay Liber Regiusában mintegy (?) 75 okirat szövege foglaltatik, a melyekből körülbelül (?) 50 czímeres levélszöveg, ezután vagy (?) 15 székely primipilatust és exemptiót foglal magában«, — elárulja, hogy ha látta is a Liber Regius eredetijét, komolyan nem igen foglalkozott vele. Kitűnik ez már csak abból is, hogy az említett 120 czímeres levél felsorolásánál a »körülbelül ötven«-bői csupán hatszor hivatkozik reá. A többi okiratot, néhány levéltári adattól eltekintve, folyóirataink (Turul,