Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

orczy lőrincz és a tisza-szabályozás. 119 eoriatus eiusmodi insufficientes reddant, ut opus hoc huraeris suis ultro cum desiderato successu adhaereat, siquidem vigorosum certe et validum subjectum nova totius adeo vastae plagae correctioni subjectae revisio, mapparumque localis confrontatio exposceret ; et ideo pro sinceritate sua ab hac functione, tanquam viribus suis amplius non commensurata, benigne dispensari liumillime supplicat.« Orczy ezzel a lemondó levéllel befejezte Tisza-szabályozó működését. A mint láttuk, fáradozása nem volt eredménytelen, de azt is be kell vallanunk, hogy a hozzáfűzött reményt nem váltotta be, nem, különösen a Tiszát illetőleg. Nem csoda. Mikor a mult század negyvenes éveiben Széchenyi folytatta a munkálatokat ott, a hol Orczy elhagyta, neki is, bár sokkal kedvezőbb helyzetben volt, ugyanazokkal az akadályokkal kellett megküzdenie, s ha olvassuk azokat a panaszos sorokat, melyeket Széchenyi a munkálatok nehézségeiről ír, minduntalan Örczy vállalkozása jut eszünkbe. A két legfontosabb kérdésben, ki vegye kezébe a szabályozás ügyét : az állam-e vagy a birtokosok, s ezzel kapcsolatban ki fizesse a szabályozás költségeit ? a sok törvény -czikk ellenére ép oly zavarosak voltak a nézetek a kormány és a nemesség körében,1) mint Orczy idejében, mert most is ugyanakkora buzgalommal iparkodott mindkét fél a költséget és munkát áthárítani a másikra. Széchenyié az érdem, hogy 1842-ben az ő szigorú logikus okoskodásával bebizonyította, hogy »a Tisza-völgy rendezését sem a kormány, sem a nemzet nem eszközölheti, ámde a tiszavölgyi vármegyék sem, hanem a parti lakosok s mindazok, kik a szabályozás gyümölcseit közvetlen élvezni fogják«2) — s ennyiben Mária Terézia kormányának ad igazat, — de csak a kormány, a nemzet és a megyék támogatásával,3) — s ennyiben viszont a XVIII. századi birtokosok álláspontját jelöli helyesnek. Hat évvel később meg nyíltan kimondja, hogy a két felfogást, a két eljárást a szabályozás tekintetében egyesíteni kell, az államnak és magánosoknak karöltve kell a munkát végrehaj taniok.4) Egyszersmind megjelöli a módot is, a mely egyedül volt czélravezető : kisebb társaságok alakítását, melyek a kormány ellenőrzése és egy kormánybiztos vezetése alatt a nemzet által biztosítandó előlegekkel végezzék a munkát, így békítette össze Széchenyi az ellentétes felfogásokat, és a q Még a törvényczikkek sem egyeztek meg : a 45. országgyűlésen a választmánytól indítványozott 15. törvényjavaslat az 1840: 10. czikkel szemben a szabályozást az országos teendők közé sorolta. 2) Eszmetöredékek, 42. és köv. lapok. 3) U. o. 43. 1. és Véleményes jelentés, 41. 1. 4) Véleményes jelentés, 48. 1.