Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

120 császáií elemér. legkényesebb kérdésnek, a pénz előteremtésének módját olyan finom érzékkel oldotta meg, hogy szinte csodálatosnak tűnik fel. Hogy a jó Orczyt nem lehet nagynevű utódához mérnünk, az természetes, de hogy Orczy vállalkozásának sikertelenségét első sorban a korabeli viszonyok, az éretlen gazdasági és politikai felfogás magyarázza, az az előbbiek alapján talán szintén be van bizonyítva. Ezt az álláspontot foglalta el Orczyval szemben a kanczellária is. 1782 máj. 24-én vette tárgyalás alá a kérvényt, és mintha jóvá akarta volna tenni a legutóbbi években tanúsított viselkedését, a hideg közönyt és nagyúri fenhéjázást, a hogy Orczyval elbánt, igen kegyelmes határozatot hozott. Mivel Orczynak bécsi látogatása alkalmával meggyőződött, hogy egészségi állapota megrendült és kérvényében olvasható panaszai nélkülözik a színlelés látszatát (simulatione carentes), a kormánybiztosság pedig tényleg roppant sok munkával és fáradalommal jár : szívesen hozzájárult Orczy kéréséhez. Majd a dicséretek hosszú sora következik. Mintha nem is a kanczellária szavait hallanók, olyan bőven ontja Győry Ferencz, az ügy előadója, az elismerést. Megdicséri önzetlenségét, hogy a saját dolgainak elhanyagolásával minden erejét a közjónak szentelte s minden anyagi haszon nélkül fáradozott és költekezett sok utazása alatt, kiemeli szolgálatkészségét és buzgalmát, sőt azt is elismeri, hogy hétévi kormánybiztossága igen hasznos és sikerekben gazdag volt. Mindezt a komoly, derék munkásságot nem szabad jutalom nélkül hagyni. Azt ajánlja tehát a tanácsos, és véleményéhez hozzájárult az egész kanczellária, hogy Orczy iránt fejezze ki a király valami módon az elismerését. Három eszköz kínálkozik erre : pénzbeli jutalom, a Szent-István-rend középkeresztje, vagy Orczy két igen derék, apjukhoz méltó fia közül az egyiknek kitüntetése valamely előkelő hivatallal. A legegyszerűbb lett volna napidíjakkal pótolni azt a kárt, a mit Orczy fáradságban és pénzben szenvedett, de ezt a módot nem ajánlja a kanczellária. Ezzel ugyancsak kellemetlen csalódást szerzett a referens tanácsos Orczynak, mert az ősz főúr, a ki igen meg tudta becsülni az anyagi javakat, erősen bízott, hogy a király valamely birtokadományozással fejezi majd ki háláját. A sors iróniájaként azonban, a milyen művészettel iparkodott Orczy 1775-ben a szabályozás költségeit áthárítani a kormányszékekre, ugyanolyan fináncz-furfanggal hárította most el magától a kanczellária a pénzáldozatot. Kifejtette a királynak, hogy Orczy, mint előkelő főúr, nem szorúl pénzbeli segítségre ; hét évi hivataloskodása alatt egyetlen egyszer sem kért napidíjat vagy fizetést. De ebben, mellékesen megjegyezve, csalódott a kanczellária, mert Orczy