Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

110 CSÁSZÁIÍ ELEMÉR. Orczy kinevezésekor volt, a három mellékfolyó medrének megtisztogatására. Kinek a keze fordította meg az egész ügyet, nem tudjuk biztosan. Annyi kétségtelen, hogy ez a kanczellária akarata sőt tudta nélkül készült határozat nem a királynő agyában született meg, hiszen alig egy éve hagyta jóvá azt a másik kanczelláriai előterjesztést, melyben tudomásul veszi, hogy Orczy átlépve működési körét, a Tisza szabályozására fogja fordítani minden erejét. A mennyire az ügydarabokból az egyes kormányszékek felfogását ismerjük, valószínűnek tartjuk, hogy a királynőnek az a tanácsadója, a ki Orczy tervéről lebeszélte, csakis a két kamara egyikében ülhetett, inkább a császáriban, mint a királyiban, legalább az összes magyar urak, a kiknek véleményét ismerjük, mind pártolólag emelték fel szavukat a javaslat mellett, s ellenzője csak az osztrák államférfiak sorából kerülhetett ki. Az sem lehetetlen, hogy maga a császári kamara, megrettenve az ő terhére utalványozandó költségen, bizalmasan informálta a királynőt. Nagy befolyással volt mindenesetre a királyi resolutióra az az emlékirat is, melyet Schuda (alias Grossinger) Ferencz, a folyamszabályozó-bizottság volt titkára nyújtott be a Helytartótanács gazdasági bizottságához. A volt titkár, maga is kamarai hivatalnok, ebben az emlékiratban minden tartózkodás nélkül kifejti nézetét a folyamszabályozásról. Kijelenti, hogy az egész vállalkozás teljesen czéltalan, mert az állítólagos károk nem is ólyan szörnyűek, sőt a Tisza áradásai az által, hogy a mélyebben fekvő réteket elöntik, még hasznosak is, pótolják az öntözést ; a malmok számát pedig nem csökkenteni, hanem szaporítani kellene, úgyis nagyon kevés van ; az áradás ellen való védekezés pedig teljesen hiábavaló, hiába szedik ki a törzseket a folyóból, a megáradt víz tavaszszal újakat hord helyükbe azokból az erdőkből, a melyeken keresztül halad, és a hegyekről lefolyó megolvadt hó, akármit csinálnak, mindig el fogja önteni a síkságokat. Még kevesebb reményt fűz Schuda a szabályozás másik czéljához, a folyók hajózhatóvá tételéhez. A kisebbek oly sekélyek, hogy semmi módon nem lehet őket hajózhatókká tenni, a nagyobbak, a Bodrog és Tisza elbírnák ugyan a hajókat, de sem ember nem vállalkoznék e vidéken a hajózásra, sem szállítani való áru nem volna, hiszen az itt lakó rutén nép oly szegény és nyomorult, hogy kukoricza-málén kívül egyebet nem eszik, és nemcsak pénze, hanem még szükségérzete sincsen ; a mint az egész felvidéken nem terem semmi kiviteli czikk, akként behozni sem lehetne oda semmit. Es bármilyen haszonnal kecsegtetne is a vállalkozás, mégis káros volna, mert a költségekről a megyéknek