Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - II. bef. közl. 105

108 CSÁSZÁIÍ ELEMÉR. hajlandó egy krajczárt is áldozni, most hasonló joggal róhatjuk meg a nemességet, hogy a folyamszabályozás terheit, bár a közvetetlen haszon első sorban őt érte volna, egészen az állam nyakába akarta varrni, noha évenkénti haszna — természetesen Orczynak hozzávetőleges becslése alapján — az egész költségnek majd egy negyedét tette, azaz négy év alatt az egész költség megtérült volna.1

) Csak az menti némileg a nemességet, hogy nem annyira fukarságból, mint inkább bizalmatlanságból vonakodott a költségekhez járulni. Valóban pár évtized múlva, mikor Széchenyi alatt kétségtelennek látszott a munka sikere, nem fukarkodott többé, hanem pl. Bereg vármegye közbirtokossága az első szóra kifizette a reá eső részt.2

) De Orczy nem mulasztotta el a kormányszékeknek nyújtott keserű falatot megédesíteni. Kijelentette, hogy a Tisza-szabályozás haszna első sorban a kamarának fog majd hasznot hajtani, mert megkönnyíti és meggyorsítja a sószállítást le egész Szegedig, és lehetővé teszi ott is, a hol eddig tengelyen kellett szállítani. Ezzel sem elégedett meg. Azt a képet, melyet előbb verseiben a szabályozás káros voltának bizonyítására használt, újra előveszi, kiszínezi, — ugyanannak hasznát igazolandó. Lelkes szavakkal beszél arról a nagy áruforgalomról, mely a szabályozott folyókon meg fog indulni ; megeresztve képzeletét, már látja a magyar hajókat, a mint lefelé a Fekete-tengerig, fölfelé az Adriáig szállítják ki és hozzák be az árukat, a virágzó kereskedést, a mely nyomában támad, és azt a nagy vám- és adójövedelmet, mely az államkincstárt gazdagítja. A tanács, úgy látszik, meg volt elégedve a királyi biztos buzgalmával és csak fél esztendővel később, 1776 tavaszán vette tárgyalás alá az ügyet. Számításait ugyan kissé koraiaknak, reményeit túlzottaknak találta, és ezért egyelőre nem is felelt reájuk, — a hol pénzről, még pedig az állam pénzéről volt szó, ott a kormányszékek kényelmesebbnek találták kibújni a határozat alól, vagy rátolni a másikra, — de miután az egész ügyet hét hónapig pihentette, végre már komolyan hozzálátott a munkához. Orczy régebbi jelentéseiből, de még inkább ebből az E becslés nem is volt olyan irreális, mint a milyennek az első pillanatra látszik. Mikor 1846-ban Széchenyi vezetése alatt elkészült a Közép-Tiszán a töltés, holdanként 6—9% pengő forintot fizettek bérbe egy holdért, előtte pedig alig jövedelmezett egy forintot. (Széchenyi : Veteményes jelentés, 35. 1.) Természetesen más vidéken nem volt ilyen kedvező az arány, és a legnagyobb akadály az volt, hogy sok birtok egészen beleesett az árterületbe, így előlegesen nem bírta volna meg a szabályozás terheit. 2) Széchenyi : Véleményes jelentés, 27—28 11.