Századok – 1908
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A khazar nemzet nevéről 97
A KHAZAR NEMZET NEVÉRŐL. 99 hatunk. Ennek semmi tudományos alapja nem volna, hanem csak nevetségessé tennők magunkat. Gombocz Zoltán egy röviden odavetett megjegyzése egészen más, szerintem helyes irányba térítette figyelmemet. »A török khazar-nak a magyarban nem huszár, hanem *kárály-féle alak felelne meg, mindenesetre hangzóközi r-rel«, — írja Gombocz a huszár szó fejtegetése közben.1) S valóban úgy van. A magyar — mint untig ismeretes — a hajdan átvett török szavakban nem z, hanem r hangot ejt ki.2) Ezt a törvényt alkalmazta tehát a khazar szóra is. De mielőtt áttérnénk arra, milyen alakja volt a khazar szónak a XI—XIII. századbeli magyarok ajkán, lássuk, hogyan írták e nemzet nevét a velők szomszédos görög, arab és örmény írók. A magyar történetírás leginkább Konstantinos Porphyrogenetos után ismeri a khazarok nevét. Ez pedig ya^ctpoí-nak nevezi őket.3 ) Hasonlókép yaPoípoí néven írja őket a IX. század végén Georgios Monachos is.4) Ugyan ez időtájt Ibn-Roszteh, Gurdézi és más arab írók khazar-1 írnak,5 ) de mivel az arab kéziratokban a magánhangzók nincsenek jelölve, legalább is a második magánhangzó kiejtése bizonytalan. A IX. század elején Theophanes yafapeq-t,6) de ugyan ez időtájt a hozzájok közelebb lakó Ál-Chorenei Mózes khazir-t ír.7 ) A VI. században Jordanesnél acatzir néven fordulnak elő, s még előbb az V. században Priskos szintén e néven ismeri őket.8) Megállapítható tehát, hogy e névnek két alakja volt az idegen íróknál : khazar és kazir. Még pedig a régibb alak volt kazir, s a magyar első sorban ezt vette át, mert e nemzettel régebben érintkezett. ') Magyar Nyelv, 1907. 220. 1. -) V. ö. jüzük = gyűrű, közön = görény,' kazok = karó, öküz = ökör. 3) A magyar honfoglalás kútfői,) 113. .124. 11. ') U. o. 106. 1. 5) U. o. 152. és köv. 11. e) ü. o. 369. 1. Ethnograpliia, 1905. 69. 1. — Századoh, 1896. 788. I. s) Századok, 1896. 788. 790. 11. — Pray : Annales vet. Hunnorum, Avarum et Hungarorum, 109—110. 11. — V. ö. még Gyárfás: A jászkunok története, I. 532. 1. 7*