Századok – 1907

Történeti irodalom - Veress Endre: Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd jelentései és térképei Budavár 1684–1686-iki ostromairól; visszafoglalásáról és helyrajzáról. Ism. Károlyi Árpád 443

TÖRTÉNETI IRODALOM. 443 Viszont igazat adunk Burynek abban, hogy a besenyők etelközi lakozásánál az első helyen a TÍSVXS SZÓ kiestét teszi föl a második hely <o; eípvjtot szavai alapján. így a magyar fejezetek keletkezése 951-re volna tehető, a mi körülbelül megfelel a magyar vezérek konstantinápolyi látogatásának. A végső következtetést azonban, hogy a magyar adatok két forrásból származnak : a magyarok régibb története és a 13. fejezet határleírása Gábor követtől, az újabb események elbeszélése pedig a magyar vezérektől, fölöslegesnek tartjuk. A határleírás nem alapszik két különböző forráson ; az Árpád fiairól szóló ellenmondást pedig Bury nem magyarázta meg a két forrással, mert szerinte a 8. 13. 38. fejezetek adatai származnának Gábor követtől, Leventét azonban Konstantinus a 40. fejezetben említi, ugyanabban, a hol a többi Árpád-fiakat is felsorolja. Még csak azt jegyezzük meg, hogy Bury szerint a mai 2009. sz. párisi codex azonos a régibb számozás 2661. sz. codexével, és hogy a Palatinus-codexet a Vatikánban őrzik, noha Petz Várira hivatkozva azt írta, hogy ez a kézirat Heidelbergbe került vissza. DOMANOVSZKY SÁNDOR. Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei ! Budavár 1684—1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról. A székesfőváros megbízásából bolognai stb. levéltárakban gyűjtötte s közli, bevezetéssel és jegyzetekkel bővítve Veress Endre. Budapest, 1907. Franklin-társ. kny. 4-r. 70 1. Számos képpel és hét melléklettel. Erről a valóban díszes kiállítású, gazdag mellékletekkel és szöveg-illusztrácziókkal ellátott műről, mely különlenyomat Budapest Régiségei IX-ik kötetéből, a következőket kívánom elmondani : Engem mindig bántott, hogy midőn több mint húsz évvel ezelőtt Budavára visszafoglalása kétszázados jubileumára készült könyvemen dolgoztam, Marsigli Bolognában őrzött óriás kézirati hagyatékának Budára vonatkozó darabjait nem használhattam föl ; bár azokról akkor még inkább csak gyanításunk, mint tudomásunk volt. Igaz, hogy nem rajtam mult a bolognai gyűjtemény átvizsgálása, hanem főleg egy fölöttem álló hivatalos közeg rosszakaratán, meg — bár csupán másodsorban — a főváros azon időbeli (indokolt) takarékosságán. Ez azonban a dolgon nem változtatott, s midőn azért végre-valahára napvilágot láttak e Marsiglianák, és pedig az ifjabb történetkutató s történetíró nemzedék egyik igen jeles tagjának gondozásában, érthető, hogy * i I