Századok – 1907

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése II. köt. Ism. Márki Sándor 57

TÖRTÉNETI IRODALOM. Teleki Mihály levelezése. A Széki gróf Teleki család és a M. Tud. Akadémia költségén kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Szerkeszti Gergely Sámuel. Második kötet : 1661—1663. Budapest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 4, XV, 664 1. Épen most esztendeje ismertettem Teleki Mihály levelezésének első kötetét ; *) s általában elmondván róla megjegyzéseimet, ezúttal rövid vázlatban a második kötet gondosan összeállított gazdag tartalmát akarom bemutatni. Ebben a kötetben Teleki Mihály politikai egyénisége már érthetően kibontakozik. 1661 jan. 6-án Szászrégenbői örömmel értesíti jegyesét, Yeér Juditot, hogy Isten Kemény János személyében »kívánságunk szerint való fejedelmet« adott; 11-én pedig azt írja neki, hogy Barcsay egészen letette a fejedelemséget s Keménynek minden kívánságát teljesítette. Április 21-én megnyugtatja, hogy a két Barcsay (Ákos a volt fejedelem és András) Kemény János kezében vannak : »azoktól már nem félünk« ; de ezt csak édes anyjának mondja meg, Teleki Jánosnénak, s ő se adja tovább. Maga mégis megírta nénjének, Bornemisza Katának. »Adta volna Isten, édes öcsém uram, — volt a válasz — hogy ezelőtt három esztendővel cselekedték volna azt vele !« És ez a felelet a történetírót is gondolkodóba ejtheti. Julius 5-én (de másnapi keltezéssel) tudatja Veér Judittal, hogy »Barcsay meghalt, attól nem kell félni.« Mindjárt akadt más, a kitől félni kellett : saját sógora, Apafi Mihály, a ki harmadnap (jul. 7-én) ír neki (ebben a gyűjteményben először), a sok rossz hír miatt tudósításokat kérvén tőle. S ő szeptember 18-án, mikor először hallotta, hogy fejedelem akar lenni, igazán durván nyilatkozik arról az emberről, kitől már a sógorság révén is sokat várhatott s kinek később mindenese lett. Kemény Jánoshoz híven ragaszkodott. A feje>) Olv. Századok, 1906. 55. 1.