Századok – 1907
Tárcza - Régi olvasó levele a szerkesztőhöz 85
TÁRCZA. 85 LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Kropf Lajos a Századok mult évi utolsó számában különös meglepetéssel kedveskedett e közlöny olvasóinak. Kropf Lajos olyan tanult, okos és fáradhatatlan író, a kinek czikkeit mindig szívesen olvassuk. De az a mód, melylyel a mult számban azt akarta bizonyítani, hogy Riedl angolúl kiadott magyar irodalomtörténete silány munka, meglepett — és pedig kellemetlenül. Nem azért szólunk ez ellen, mintha Riedlnek szüksége volna a védelemre ; hanem azért, hogy a Századokban az ilyenforma állítás czáfolatlanúl ne maradjon. Azt mondja a bíráló, hogy Riedl az utolsó fejezetben a modern írókról szólván, Péterfy Jenő mellett megemlékszik Virágról, Körösi Csornáról, Heltairól, Révairól, Csereiről, Katona Istvánról és a Névtelen jegyzőről is. — Az a kérdés : hogyan, milyen logikai kapcsolatban emlékszik meg ? Bizonyára szüksége van e nevekre, hogy egy általános gondolatot világítson meg. Csak egy példát. Felnyitom Macaulav History oí England-]a első kötetét. (Tauchnitz ed. 202. 203. 11.) E rövid két lapon, mely II. Károly angol király koráról szól, ott találom a következő neveket : Rajah of Nagpore, King of Oude (Macaulav kortársai), VII. Lajos és IX. Lajos franczia királyok. Ergo — bírálónk logikája szerint — Macaulav confusus író. Másik kifogás az, hogy nincs arány Riedl munkájában. Sokat beszél Mátyás királyról és Katona Bánk bán-járói. Ez azt hiszem, helyén van ; helytelen csak akkor volna, ha Vörösmartyt, Petőfit vagv Aranyt nem méltatná kellően. A kellő méltatás nem a sorok számán fordúl meg. Azután többet beszél Riedl Salamon Ferenczről, mint Horváth Mihályról és Szalay Lászlóról. Ez nem baj. Salamon Ferencz — bár kevesebbet írt — volt olyan, ha nem jelentékenyebb *) történetíró, mint Horváth Mihály» Még egyszer : a méltatás jelentősége nem a sorok számán fordúl meg. A mi a fordított munkák czímét vagy az apróbb tévedéseket illeti, azok nem sokat jelentenek. A bíráló sem tud sok apró tévedést felemlíteni. Legvisszatetszőbbnek mondja a szerző »irályát.« És pedig nem a fordítás irályát rój ja meg, hanem az eredetiét. Szerinte Riedl azon a »pesti nyelven« ír, melyet Herczeg Ferencz nemrég oly találóan kigúnyolt. A Századok olvasói talán nem tudják, micsoda nyelvet gúnyolt Herczeg ilyen czímen ? Tehát elmondjuk röviden. Bizonyos pesti társaságokban így szoktak beszélni : rémítően szép, bor*) Talán még sem jelentékenyebb ! Szerk.
