Századok – 1907

Tárcza - Régi olvasó levele a szerkesztőhöz 85

86-TÁRCZA. zasztóan kedves, óriási kicsi stb. Ezt az Ízetlen j argont bélyegezte meg Herczeg méltó felháborodással. A ki Riedl stílusát ezzel a jargonnal jellemzi, az vagy nagyon haragszik Riedlre s így nem igen tudja, mit mondjon, vagy farsangi tréfát űz velünk. A Riedltől magyarul közzétett mutatványok — alig kell mondanunk — világosan és szépen voltak írva. Ügy, a hogy megszoktuk Riedltől. De mit említ bírálónk a »pesti nyelv« bizonyítására ? — Azt, hogy László király lovagszobrát Riedl a középkori szobrászat legfinomabb remekének mondotta. Pedig— úgymond— a South Kensington Museum igazgatója hiába kérné a szobor gipsz-öntvényét. — Bizony hiába. Ép úgy, mint néhány antik szoborét, pedig azokról is mondjuk» hogy remekek. Azután Riedl a magyar középkori szobrászatról beszél. És ez már lényegesen leszállítja a superlativust. Különben Kropf bizonyára tudja, hogy Szent László szobráról Szamosközy és mások mit írtak. Hogy a protestáns lelkészek gályarabsága a Rákóczi szabadságharcz idejére van téve, nem tudjuk, mikép történt. A bírálónak idéznie kellett volna a helyet. Különben a protestánsok üldöztetésének is volt némi része Rákóczi szabadságharczában. Nem lett volna szabad Riedlnek azt mondania, hogy Ausztria is részt vett Buda visszavívásában, s hogy superlativus az, mintha »from the remote highlands of Scotland« is lettek voltak önkénytesek a felmentő táborban. Hogy akkor még nem volt ausztriai császárság, Riedl is tudja, de ausztriai házról s Ausztriáról széltiben beszél történetírásunk, még ha a Ferencz császár előtti kort tárgyalja is. A skótokra nézve pedig ám szóljon Károlyi Árpád, ki Buda visszafoglalásáról írt munkájában (183. 1.) ezt mondja: »Nem kevésbbé előkelők voltak az angol és skót urak, kik Buda vívásában részt vőnek . . . így pl. a szintén elvérzett ifjú Carre baronet.« — Nem tudom, Skóczia mely vidékén laktak Carre baronet és derék társai, de Károlyi a tanúm, hogy a skótok említése nem »pesti nyelv.« — Ezek a bíráló kifogásai. Lehet-e ily vádak alapján oly megvető gúnynyal beszélni Riedl könyvéről ? — ítéljen az olvasó. Szeretnők, ha minden kritikai közlöny élére ezt a jelszót nyomtatná a szerkesztő : A jóindulat a legfőbb okosság és az első kötelesség ! Budapest, 1907. jan. 1. RÉGI OLVASÓ.