Századok – 1907

Történeti irodalom - Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Ism. Zoványi Jenő 648

656 TÖRTÉNETI IRODALOM. 656 Valami végzetes félreértésből eredhet az a túlzott magasztalás, melyet Bocskavnak a papi özvegyek és árvák adómentessége iránt kiadott diplomájára halmoz, midőn így rajzolja jelentőségét : »Nemcsak az anyagilag szűkösen ellátott protestáns papság helyzetének könnyítéséről van itten szó, hanem ama kedvezmény következtében százak és ezrek lettek a magyar nemzet szellemi életének, művelődésének leghasznosabb és legönzetlenebb munkásaivá, a kiket különben részint a szegénység, részint a jobbágyi állapot a földnek rögeihez lánczolt volna le.« (II. 21.) Szó sincs róla ! Mindenesetre szép rendelkezés és áldásos kedvezmény volt az illetőkre nézve a Bocskay-féle is, de a rajzolt nagyszerű eredményt nem neki, hanem a Bethlen-féle 1629-iki diplomának lehet tulajdonítani, mely a nemesi osztályba emelte a ref. papokat gyermekeikkel együtt. Kellő elismeréssel meg is emlékszik róla Pokoly (II. 100., IV. 297.), de a Bocskayéra részben fölöslegesen pazarolt áradozáshoz képest egy kissé szűkszavúan és mérsékeltebb lelkesedéssel. Tisztázásra vár még szerintem a kolozsvári ref. iskola dolga. Több helyen állítja ugyanis írónk, hogy Báthory Gábor alapította ugyanakkor, a mikor papot adott az ottani reformátusoknak. (II. 65., IV. 272. 275. 312.) De vájjon összefér-e ezzel az a feltétlenül hiteles két adat, a melyek egyike szerint Baronyai Decsi Czimor János marosvásárhelyi ref. iskolamestert 1596-ban iskolájok igazgatására hívták a kolozsváriak,1

) másika szerint pedig — a mint említve van ebben a munkában (II. 23.) -— Bocskayt Samarjay Márton kolozsvári rektor búcsúztatta el a kolozsvári gyász-szertartáson ? Nem foglalhatok állást egyik irányban sem, nyilt kérdésnek tartom a dolgot, a melyet nem látok eldöntöttnek azzal az odavetett és nem igazolt állítással, hogy a kolozsvári unitáriusok a reformátusokhoz is fordultak rektorkereséskor. (II. 63.) Nem sikerűit azonban a Csulai püspök kitisztázása. Az a vád, hogy megszökött volna az egyház pénzeivel, nem lévén hiteles adattal támogatva, természetszerűleg elesik, de hogy elkallódott a kezén egy része az egyházi vagyonnak, még pedig a saját hibájából, az kétségtelen épen a Pokolytól előadottakból. Hiszen maga beszéli el két helyen is (műve helytelen felosztása következtében), hogy »tényleg merültek fel hiányok az elszámolás alkalmával« s Csulai örökösei köteleztettek 6218 frt 10 dénár megtérítésére, a miből, miután másfél évtized multán sem fizették ki, csak 4000 forintot követelt már az egyház s a többit ') Magyar prot. egyháztört. monográfiák, 1881. 142—143. 1. Szabó Károly közleménye.