Századok – 1907

Történeti irodalom - Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Ism. Zoványi Jenő 648

TÖRTÉNETI IRODALOM. 657 elengedte. (II. 248—249., IV. 214—215.) Hogy életében »nem léptek fel panaszszal« pénzkezelése ellen, a mit felhoz védelmére Pokoly, az onnan eredt, mert üldözésnek volt kitéve, a ki leleplezte az egyházi hatalmasságok visszaéléseit. Említettem, hogy mennyire az egykorú hivatalos álláspontról és magával is ellentétbe keveredve ítéli meg szerzőnk a presbyterianus mozgalmat. De még hozzá feltűnő tévedések is fordulnak elő róla szóló terjedelmes és gyakori fejtegetéseiben. Legnagyobb, úgyszólván alaphibája, hogy nem bírt belehatolni a presbyteri rendszer lényegébe, alapeszméjébe, sőt teljesen félreértette, midőn szerinte »az egyház papuralmi igazgatása ellen küzdöttek és a presbyteriumokkal a világi elemet be akarták vinni először a gyülekezeti, majd felsőbb fokon a zsinati kormányzatba is a presbyterianusok, tehát törekvéseik elve«, hogy »a világiak súlyát emelni kívánják« (II. 216.), és ők hangoztatták először »a világiak jogait s helyet követeltek számukra az egyházigazgatásban.« (IV. 204.) Mintha nem lettek volna jogaik ezeknek már előbb is ! Épen azt akarták a presbyterianusok, hogy az egyházközségek kormányzata felszabaduljon a világi hatóságok (földesúr, városi tanács, községi elöljáróság) alól s autonomiához jussanak a gyülekezetek. Ezért lett a rögtön következő lánczszem sok követőjöknek okoskodásában az independentismus, mely még az ugyanazon hitú többi gyülekezettől is függetlenekké akarta tenni az egyes gyülekezeteket, illetőleg meg akarta szüntetni a belőlök alakult némelyik felsőbb hatóságot. A világiaknak, nem mint ilyeneknek, hanem mint az egyes gyülekezetek alkotó elemeinek akartak jogot adni a presbyterianusok. Ott mond igazat Pokoly, a hol elbeszéli, hogy »a patronusok meglepetéssel tapasztalták, hogy papjaik nemcsak lelkipásztoraik, hanem lelki zsarnokaik akarnak lenni, s a presbyterianismus nem annyira a demokratismusnak, mint inkább a papi hatalomnak kedvez.« (II. 217.) Ez volt ugyanis háttere a gyülekezet önkormányzatának, a melynek vezetésére és irányítására kivált a jobbágyközségekben természetesen egyedül a pap lehetett hivatott, a kinek mindenesetre nagy hatalmat juttatott volna kezébe a presbyteriumoli felállítása, már csak azért is, mert ezek lettek volna illetékesek az egyházi fegyelem gyakorlására. Miként előadja Pokoly, »midőn az 1646 évi enyedi zsinaton a presbyteri um felállítása elhatároztatott . . . csupán az egyházközségi egyházfegyelem gyakorlására megfelelő szerv beállítása« (IV. 145.) volt a czél egyelőre. Persze ! Hiszen már Kalvinnak is a maga hierarchikus hatalmának a gyarapítása lebegett szeme előtt, mikor a Strassburgban megismert presbyteriumi intézményt életbe léptette Genfben. A két Rákóczy György is épen azért ellenezte a presbyteri rendszert, mert átlátta