Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS WITTELSBACHOK. 907 már megj ohászodott vala.1

) — Nem végezhetett ily könnyen Pilgrim salzburgi érsekkel, Nagy Lajos király szövetségesével. Az érsek nagyra tartotta a magyar királyt, mint mindenki, ha közelébe férkőzhetett, és semmiképen sem akart elállani tőle. Az alexandriai patriarcha egymaga nem bírt vele, hanem a pápa közvetetlen segítségét kellett kikérnie. XI. Gergely mindenekelőtt megrótta Pilgrim salzburgi érseket, hogy a császár és a római birodalom ellen, melynek vazallusa, pártot ütött, és a császárral szemben, ki a szentegyház hatalmas védelmezője, másokkal szövetkezett. Megbízta tehát követét, János alexandriai patriarchát, ha úgy volna, hogy Pilgrim csakugyan hűtlenné lett a császárhoz, intse meg őt, hogy két hónap leforgása alatt mondjon le minden szövetségről, melyet netán a császár ellen kötött. Ha pedig az érsek szófogadatlannak mutatkoznék és két hónap alatt sem térne meg, idézzék meg őt a pápa Ítélőszéke elé Avignonba, hogy a következő két hónap alatt előállván, elvegye büntetését.2) — János patriarcha sietett a pápa rendeletének eleget tenni, felhívta az érseket, hogy a pápa levele értelmében a császár ellen kötött mindenféle szövetségről lemondjon ; egyúttal megbízta a passaui és freisingeni püspököket, valamint más alsóbbrendű papokat, hogy e szentszéki rendeletet közöljék az érsekkel, s ha másként nem lehetne, templomaik ajtaira szögezzék azt ki. Űgy tetszik, mind e fenyegetés, mely mögött az érseki méltóságról való letétel lappangott, azonképen a császár ismételt kérése, hogy a birodalom ellenségeivel ne tartson (dd. Mühlberg, 1372. decz. 2.), egyelőre megtört a kemény férfiú akaraterején. Az osztrák herczegek is közbe vetették magokat, míg végre mind a pápának, mind a császárnak örömére szolgálhatott, hogy a salzburgi érseket a szentszék, nemkülönben a császár iránt kitűntetett dicséretes engedelmességcért megdicsérhették. A császár külön magához kérette, hogy megbeszélje vele, miben teljesíthetné kívánságait.3) Ugyanekkor fölajánlotta a strassburgi püspök is jó szolgálatait a császárnak.4

) A pápa hathatós közbenjárását az ő érdekében a császár annál nagyobbra becsülhette, minthogy annak ellenértékét a pápa javára nem igen mutatta be, a mi fájt is a pápának, főleg miután a Viscontiak újra föltámadtak az egyház ellen és a pápai hadsereget keményen megverték. Ekkor, 1372 jun. 23-án íratta -) Mittheilungen. IX. 633. =) Dd. Villanova, 1372 nov. 4. s) Dd. Avignon, 1373 febr. 3. és Budissin, márcz. 5. 4) Mind ez okleveleket kiadta Steinherz : Mittheilungen, IX. 531— 636., ki behatóbban tárgyalta e bennünket kevésbbé érdeklő ügyet. 58*