Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

908 PÓK. ANTAL. XI. Gergely gyöngéden szemrehányó levelét a császárhoz, melyben felveti, hányszor fordult hozzá hasztalanul segítségért : »hogy Te mindeddig mit műveltél érdekemben, tudod !« Azon is csudálkozik a szentatya, hogy a német zsoldosok ismételt pápai és császári tilalmak ellenére csak úgy özönlenek a Viscontiak táborába. — Vévén e baráti sorokat, IV. Károly mindent megtett a pápa oltalmára, a mi ez idő szerint tőle telhetett. Visconti Barnabást 1372 aug. l-re maga elé idéztette, és mivel ez az idézést, mint annyi mást, figyelembe nem vette, aug. 2-án mint lázadó felségsértőt letette birodalmi helytartói méltóságáról, s fölhatalmazta a pápát, hogy Visconti minden birtokait elfoglalhassa és tíz évre tetszése szerint másoknak adományozhassa.1) A pápa valamely rokonát, Beaufort marquist, kinevezte Bobbioba helytartójának s megengedte, hogy 50,000 arany forint erejéig tizedet szedethessen Csehországban segítségül a Viscontiak ellen. Többet a császár, tekintettel saját bizonytalan helyzetére, nem tehetett, mert hadjáratot a Viscontiak ellen nem vállalhatott. XI. Gergely pápa ennyivel szerényen teljesen megelégedett. János alexandriai patriarcha pedig ezzel befejezettnek látta küldetését a császárnál, elbúcsúzott tőle és visszament Avignonba.2) Nehogy azonban szertelen bámulatba essiink a császár nagylelkűsége fölött, melylyel a pápát kielégítette, meg kell jegyeznünk, hogy míg egyik kezével adott, a másik tenyerét ugyancsak a pápa felé nyújtotta és nem kevesebbet kért tőle, mint hogy mindenekelőtt azon legyen, hogy a magyar király a birodalmi fejedelmekkel szőtt minden összeköttetéseitől elálljon. A magyar király ugyanis folyton istápolja a bajor herczegeket és érdekökben más birodalmi fejedelmeket is magához von. Ezt a császár békén nem nézheti, hanem fegyverrel fog közbelépni. Ha a császár háborút indítana Magyarország ellen, ez a hitetlen törököknek, tatároknak és oroszoknak, kik most sem ülnek veszteg, igen kapóra jönne és ők is Magyarországra támadnának. A mit tehetett, azt megtette, de kétségtelen jogát Brandenburgra annál kevésbbé hagyhatja, minthogy Ottó markoláb esküszegése és lázadása miatt is jogvesztesnek tekintendő. Am szíveskedjék a szentatya megbízni a választófejedelmeket, hogy ők döntsenek a vitás kérdésben, s ennek következtében a hódolatot, melyet Ottó markoláb kis-öcscsének, Frigyes bajor herczegnek oemutattatott, nyilvánítsa érvénytelennek és oldja föl Brandenburg városait és nemességét a hűségi eskii alól, melyet Frigyes berezegnek mint leendő örökösnek esküvének. E köve-1) Regesta Imp. VIII. 5114—5116. 2) Steinherz : Mittheilungen, IX. 600.