Századok – 1907
Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887
906 PÓK. ANTAL. E találkozás tényleg sem mutatott föl valamely eredményt. János patriarcha ugyan különböző útját és módját indítvánvozá a kibékülésnek, de a bajor herczegek valamennyinek ellentmondottak. Ottó markoláb, idősb István és fiai megismerik ugyan, hogy Lajos, Magyarország és Lengyelország királya, a köztük és a császár közt fegyverszünetet eszközölt, mely még karácsonyig tartson, sőt fölhatalmazzák Lajos királyt, hogy a fegyverszünetet két évre meg is hosszabbíthatja,1 ) de a császár e meghosszabbítást csak azon föltétel mellett volt hajlandó elfogadni, ha Nagy Lajos király kötelezi magát, hogy a fegyverszünet megsértése esetén elhagyja a bajorokat, mely föltételnek azonban Rupert palatínus ellentmondott, így tehát Nagy Lajos király sem fogadta azt el. Talán figyelembe veendő 2) az is, hogy Nagy Lajos épen akkor az országnagyok határozatából elrendelte, hogy Szakolcza, eddig »királyi szabad falu Csehország határán« kulcsos várossá tétessék, fallal keríttessék, heti vásárt kapjon, harminczadot ne fizessen és a királyi városok rendes szabadalmát élvezze, hadd tudják meg a szakolczaiak, mit tesz a dicső magyar király uralma alá tartozni.3 ) Ez talán szintén azt mutatja, hogy a fejedelmi gyűlés az ország határain a kibéküléshez közelebb nem hozta a feleket és Nagy Lajos király közeledni látta azon eshetőséget, midőn újra rajta kell ütnie Morvaországon. IV. Károly császárnak tehát, ha Brandenburg birtokába akart jutni, immár nem maradt egyéb menedéke, mint újra síkra szállani. Bölcsen meggondolta ugyan, hogy Nagy Lajost aligha fogja ismét ellenségei közt találni, mert a magyar király mind mélyebben bele bonyolodott a velencze-padovai háborúba, melyben a császár szíves előzékenységgel szintén a pártjára állott, mint láttuk. Most tehát mindenképen azon volt, hogy a bajorok szövetségeseit, a Brandenburggal szomszédos fejedelmeket megnyerje. A meisseni markolábot azzal hódította meg, hogy Anna nevű leányát a markoláb legidősb fiával eljegyezte ; a mecklenburgi herczegeket, kik Brandenburggal az imént békét kötöttek, azzal az Ígérettel, hogy segíteni fogja őket Svéd- és Dánország megszerzésében.1 ) A szász és pomerániai herczegek szintén a császár mellé állottak. Az ellenséges érzelmű főpapok megtérítését János alexandriai patriarcha vállalta magára. Bambergben 1372 nov. 8-án találjuk, mikor a bambergi püspök 0 Regesta Imp. VIII. R. 752. dd. Landshut, 1372 nov. 4. a) Regesta Imp. VIII. 5139/a. 3) Fejér id. m. IX. 4. 422. dd. Nagyszombat, 1372. okt. 6. *) Regesta Imp. VIII. 5195. R. 566. V. ö. 5170. — R. 565/a. — 5210. R. 553. 555. 571.