Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS "SVITTELSBACHOK. 901 •és tatárok ellen keresztes háborút hirdettetett az egész magyar­lengyel birodalomban, mire nézve az esztergomi, kalocsai, gnieznói, zárai, spalatói és raguzai érsekeket és alantas püspökeiket bízta meg ; sőt írt, mint előadtuk, IV. Károly császárnak is, hogy a magyar király törökellenes vállalatát segítse. Ügy tetszik mégis, hogy mindez intézkedéseknek és készülődéseknek foganatja nem volt ; jelentős semmiesetre, mert a keresztes felkelésre szóló felhívást ki sem hirdették, jóllehet a pápa később (1375—1376) újra megkereste Nagy Lajost, hogy hadait a törökök ellen, kivált a görög császár segítségére, megindítsa.2 ) E fölöttébb sajnos mulasztás okát a Velencze ellen indított és fokozott erélylyel hosszan folytatott háborúban kell keresnünk. Az 1358 évi zárai békekötés, mely Velenczét Dalmácziától megfosztotta, a tenger és kereskedelem szabadságát hangoztatta, sok súrlódásnak, végre hosszú háborúskodásnak lőn szülő oka Velencze és Magyarország közt.3 ) Nagy Laios sok hosszútűréssel simítá el a czivódásokat és vette elejét a dulakodásnak, míg végre türelmének vége szakadt és az ellenségeskedés nagy lánggal csapott ki, midőn Velencze Carrara Ferenczet, Padova urát ismételve megtámadta. Tudnunk kell, hogy Carrara abban a háborúban, melyet Nagy Lajos Dalmátország miatt a velenczei köztársaság ellen folytatott, híven tartott a magyar kírálylyal, ki őt azután az 1358-iki zárai békébe is belefoglalta és ünnepélyesen megígérte neki, hogy ha bármi okból megtámadnák, síkra száll mellette. Viszont a köztársaság Carrara e »hálátlanságát« nem tudta meg­bocsátani és mindig agyarkodott ellene. Legújabban azzal gyanú­sította, hogy Trevisóra vágyik, a határszélt bolygatja s annak erőszakos visszaigazítását határozta el. Nagy Lajos hasztalan intette De-Surdis János váczi püspök által a köztársaságot, hogy maradjon veszteg, újításokat ne tegyen, mert abban, miben Padovának igaza van, Padovát, mely egyébként a pápának is szövetségese, el nem hagyja. Velencze süketségre vette ez intelmet és szövetségeseket keresett s talált is egyebek közt az osztrák herczegekben épen az időn, midőn De Cardailhac János, az alexandriai patriarcha, minden tehetségével a császár és a magyar király közötti béke helyreállításán dolgozott. Annak híre, hogy az osztrák herczegek ellene Velenczével szövetség iránt tárgyalnak, annyira meg­bosszantotta, hogy a herczegeket haddal akarta megtámadni, a mint ezt a patriarchának Esztergomban, 1372 jun. 12-én kelt ') Theiner : Hung. II. 134—139. dd. Avignon, 1373 márcz. 23. s) Fejér id. m. IX. 5. 52. 54. 3) Elég bőven tárgyaltam ezt Nagy Lajos életrajzában, 473—521.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom