Századok – 1907
Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887
902 PÓK. ANTAL. leveléből megértjük, melyben azért szabódik IV. Károly császárnak : találjon utat, módot, hogy a magyar király az osztrák herczegek iránt valamiképen megenyhüljön, különben nem kezeskedik róla, hogy a háború ki nem tör közöttük, melynek nyomán megújulna az a király és a császár közt is, a mitől Isten mentsen ! !} Ügy látszik, írt a patriarcha a pápának is, mert a pápa is figyelmeztette a császárt, hogy bírja rá az osztrák herczegeket, nemkülönben Delia Scalát, Verona urát, hogy ne szövetkezzenek Velenczével Carrara Ferencz ellen, ki a római egyház barátja,, és hogy a herczegek a fegyverszünetet Marquard aquilejai patriarchával (ki szintén a magyar királylyal tartott) hosszabbítsák meg.2) Ennek következtében a herczegek megjózanodtak és átcsaptak Pad ova pártjára. A császár pedig megizente a Viscontiaknak is, mint milanói helytartóinak, hogy legkedvesebb testvére, Lajos magyar király és szövetségesei ellen ne fenekedjenek, mert ő, a császár, ezt semmiesetre sem fogja tűrni, s annál kevésbbé fogja elhagyni a magyar király pártját, mivel jogosan indított háborút Velencze ellen.3) E jogos eljárását Nagy Lajos király is hangoztatta, midőn Velencze minden felelősséget reá hárított, mint a kit semminemű szerződés által nem lehet megkötni, ha Olaszország vesztéről van szó. E rágalommal szemben Nagy Lajos Visegrádon, 1-373 febr. 7-én manifestumot adott ki, melyben közhírré tette, hogy tengeren és szárazon tör Velencze, e felfuvalkodott város ellen, mely igaztalanúl támadt Padova, az ő szövetségese ellen, jóllehet ő sűrűen küldött követséget Velenczébe békeszerzés végett, hogy a keresztyén vér haszontalanúl ne folyjon ; de Velencze megátalkodott kevélységében. Kalózjogot ad tehát ellene minden ember fiának, és a meddig e háború tart, menedéket Dalmátország réveiben, váraiban.4 ) A háború tehát egész erővel kitört és nagy tűzzel folyt. Csakhamar ütközetre került a dolog, melyben a velenczések csúfos vereséget szenvedtek ; még vezéreik is foglyúl estek és Magyarországba vitettek. Velencze ügyei oly gonoszúl állottak,, hogy nem átallott ötezer törököt és morlákot fogadni zsoldjába. De nem szándékozom e rövid megszakítással 1381-ig tartott háború ismert eseményeit újra elbeszélni ; ennyit azonban el kellett mondanom, hogy megérthessük, miért hagyta cserben (?) Nagy Lajos király a bajorokat, és miképen végződött második szövetkezése IV. Károly császár ellen, a mire ezennel visszatérünk. >) Fejér id. m. IX. 4. 408. =) Mittheilungen, IX. 630. dd. Avignon, 1372 jul. 23. 3) Anjoukori dipl. emlékek, III. 45. 4) Anjoukori dipl. emlékek, III. 50.
