Századok – 1907

Értekezések - PÓR ANTAL: Anjouk és Wittelsbachok - II. bef. közl. 887

ANJOUK ÉS "SVITTELSBACHOK. 893 fognak a királynők is. A következő napon (máj. 10-én), mihelyt a levelek elkészülnek, a patriarcha a királylyal együtt Visegrádra volt menendő, hogy az ifjabb királyné esküjét meghallgassa, s az idősb királynéhoz is küld valakit hasonló megbízással. Alkalmat talált a patriarcha arra is, hogy István bajor herczeggel beszéljen. A herczeg megígérte a maga és — a mennyiben tehette — a többi bajor herczegek nevében, hogy nem várják be az aug. 15-iki határnapot, hanem megjelennek a császár előtt ott és akkor, a hol és a mikor a császár meg a magyar király kívánni fogják. Ez alkalommal azután értekezni fognak arról : jog szerint kit illet meg Brandenburg ? Ha az igazság a császár és fia részén áll, a miben a patriarcha nem kételkedett, ők maradnak birtokában ; ellenkező esetben e tartomány visszakerül a bajorok kezére. Megkérdezte a patriarcha Nagy Lajos királyt : segítené-e a bajorokat, ha azok nem fogadnák el sem a pápa, sem a választófejedelmek, sem az ő ítéletét ? Mire Lajos azt felelte, hogy nem hajlandó igazságtalan követeléseket istápolni ; de erről írást adni nem akart. Azonban — mint látszik, s ezt ki is jelentette a magyar király — annyira megunta már a bajorokat, hogy utat és módot keres, becsülettel mikép szabadulhasson tőlök ; mert — teszi hozzá a patriarcha — a császár barátságát óhajtja és szívesen kívánja. Épen ezért hiszi, s erről tanúskodik majd a tesseni herczeg is, hogy a találkozón minden úgy lesz, a hogyan a császár óhajtja. Esedezik tehát, hogy e találkozásnak ellent ne mondjon, azt ne há'ráitassa, sőt kívánatos, hogy az mennél előbb a magyar király óhajtásához képest megtörténjék, ki mindig nagy tisztelettel beszél a császárról és igen szereti őt. Végül magasztalja követtársát a tesseni herczeget, ki bővebben elmond mindeneket. Teljes hitelt adjon neki a császár, mert hűségesebb embere aligha találkozik.1) Eddig terjed János alexandriai patriarcha első levele, melyet sajátkezűleg írt komájának, a császárnak. Mármost az a kérdés támadhat : mi volt az oka, hogy Nagy Lajos király némileg elidegenült a bajoroktól, mint mondá, unta őket. Ismerve Lajos király gyöngéd, de egyúttal kissé heves lelkületét, a választ egyszerűnek tartjuk. Midőn a bajorok Nagy Lajossal szövetkezének, ügyöket kétségtelenül igazságosnak tüntették föl ; a kapzsi császár — mondák — az ő birtokukra éhezik, és elhallgatták, hogy Brandenburgot saját véreik, Római Lajos és Ottó bajor herczegek önkényt ajánlották föl a császárnak, mert ugyancsak véreik, saját bátyjok, idősb István herczeg és fiai, szerződést ') Fejér id. m. IX. 4. 391. Bobner : Monum. II. 294.