Századok – 1907

Történeti irodalom - Smičiklas T.: Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae et Slavoniae. Vol. III. IV. Ism. Šufflay Milán 838

TÖRTÉNETI IRODALOM. 843 ezen okból egyes tagjai birtokaikat örökbe vallják a zágrábi püspöknek s jobbágyokká lesznek ; csak egy-két ága a nemzetségnek él tovább az országos nemességgel. Ebben a szomorú történetbiologiai fordulatban és az azt követő küzdelmekben elég ok lett volna ezen oklevél gyártására. Természetesen az egész dolog csak akkor fog bizonyossá válni, ha kiderül, hogy kik voltak az oklevél megerősítését kérelmezők, mert hogy turopoljei emberek mintáúl használhattak egy Kőrös-megyei oklevelet, abban semmi megmagyarázhatatlan nehézség nincsen. A XV-ik században egy turopoljei család Kőrös megyébe költözködött és könnyen közvetítővé válhatott. De nem akarom efféle apró értekezésekkel ismertető soraimat szaporítani. Az volt a szándékom, hogy egy-két példával illusztráljam a kötet gazdag tartalmát, s problémákkal állok elő ; föl akartam tüntetni a szerkesztő körültekintő munkáját, s nem értek vele egyet. Áttérek most a szerkesztés részletesebb kritikájára, melyben kifogásaimat tárom elé, nem mintha kedvem telnék benne, hanem mert ezzel positivebb munkát vélek végezni, mint az üres dicséretekkel. Dicséretképen csak annyit mondok, hogy a szövegek rendesen a legjobb forrásból vannak merítve, hogy közlésük hű és csak ritka helyen akadunk sajtóhibákra. Lássuk a kifogásokat. 1. Az oklevelek leírása sokszor hiányos, többször kimarad teljesen, néha-néha pedig hibás is. Eltekintve t. i. attól, hogy az anyag, melyre az oklevelet írták, nincs említve, hogy tehát az olasz és a német hártya közötti különbség nincs feltüntetve, a kiadó a pecséteknek semmi figyelmet sem szentelt. Az egész harmadik kötet pl. egyetlen köriratot sem közöl, nem írja le a pecsétek nyomait, és ha több pecsét volt az oklevélen, nem mondja meg pontosan megállapítható számukat. A közjegyzői oklevelek külső diplomatikai kiállítása szintén mostohán van elintézve. A kiadásból nem vehető ki, hogy az examinator és a többi esetleges ellenőrzők aláírása sajátkezű-e ? Az 1212-iki apsaroi okirat (III. 88. sz.) pl. littera intercisa.1) Erről a kiadó nem tesz említést, pedig ez egyike a legritkább eseteknek, a hol az olasz hitelesítő forma kombinálva van az északi cirographummal.2

) Továbbá a következő köteteknél nagyobb figyelemmel kell lenni arra, hogy ») Sufflay : Dalmat. Privaturkunde, 86. 1. 2) A raguzai okleveleket kivéve, melyekben ez a mód elég szokásos. (III. 250., IV. 28. 53. 134. 210. stb. V. ö. Miklosich : Mon. Serbica, 37. 1. és Jireíek : Archiv für slav. Phil. 25. 173.) Az adriai tengerpartot illetőleg összesen még csak két ilyen darab ismeretes előttem : Zengg város 1243-iki békekötése a Babonicsokkal (Blagay Okit. LV. 1.) és egy traui emphitensis 1245-ből. (IV. 242. sz.) 54*