Századok – 1907
Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793
810 ÁLDÁSY ANTAL. járásáról, valamint Zsigmondnak kívánságáról, hogy a béketárgyalások az ő jelenlétében tartassanak meg, mert ebben a császár nagyobb garantiát lát a béke megkötésére. Végűi dalmát ügyekben tett előterjesztést, előadván a császárnak azt a kívánságát, hogy Velencze tegye szabaddá a dalmát kikötőket.1 ) Ezekre az előterjesztésekre a tanács a következőkép válaszolt r 1. Ami az első pontot illeti, a tanács utalt arra, hogy a zenggi püspök annak idején maga hozta meg a császár megegyezését a milanói herczeg elleni háború megindításához, mire a tanács a szövetséglevél határozatai értelmében a császári támogatást a juliusoktóberi időre kérte. Igaz ugyan, hogy a császár ezt a kötelezettséget nem teljesítette ; pedig ha ezt megteszi, valószínű, hogy Velencze helyzete most más volna ; mindamellett, hogy a császár kegyében továbbra is megmaradjanak, a tanács nem emel panaszt, hanem megnyugszik a történtekben. 2. A tanács megelégedését fejezi ki a fölött, hogy a püspök a pápát a ligába való belépésre felszólítja, és kívánságához képest követet fog küldeni a pápai udvarba Bolognába, hogy a püspököt támogassa. Ennek a határozatnak értelmében a tanács decz. 12-én Marco Dandolot küldte ki követi minőségben a pápához.2) 3. A császárnak az aquilejai ügyben tanúsított jóindulatáért a tanács őszinte köszönetét fejezi ki. 4. A béketárgyalások ügyét illetőleg a tanács hangoztatni kívánja a császár előtt, hogy a szövetséget Genuával és Flórenczczel nem a háború végett, hanem a béke biztosítása czéljából kötötte meg. Mint a császár hű és engedelmes alattvalói, magukra nézve kedvezőbbnek tartanák ugyan, ha a béketárgyalások a császár jelenlétében folynának le, azonban tekintetbe véve a nagy távolságot, továbbá szövetségeseiknek kívánságát, ezt nehezen tartják kivihetőnek és azt hiszik, hogy a császár is be fogja látni, hogy ily módon a béketárgyalások folyama nagyon meg volna nehezítve, sőt lehetetlenné téve. Ennek folytán a tanács írt Capodilistának, igyekezzék a császárt rábírni arra, hogy a tárgyalásokat Olaszországban tartsák meg. Remélhető, — véli a tanács — hogy a császár erre rá fog állani, mindazon-1437 jul. 24-én ennek daczára megengedte, első sorban Nürnbergnek, hogy Velenczével kereskedelmi összeköttetésben legyen mindaddig, míg a pápa e kérdésben nem dönt. Altmann, 11898. szám. Erre az ügyre vonatkozik Zsigmond itt említett ajánlata. !) U. o. 128. szám elején. A dalmát ügyek alatt itt nyilván a tanácsnak egyes velenczei polgárok érdekében tett lépéseit kell érteni, főleg a Thallóczi Matkónak kölcsönzött pénznek visszafizetését. U. o. 107. szám, 13. §. Továbbá ugyanannak hatalmaskodásait. U. o. 110. szám, 2. §. és Monumenta slavorum meridionalium, XXI. 100. 102. 105—106. 11. 2) U. o. 204. 1. 3. jegyzet.
