Századok – 1907

Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435–1437. - II. bef. közl. 793

ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. 811 által a zenggi püspököt is megkereste a tanács, hogy ez irányú kívánságát Zsigmondnál támogassa. Miután pedig Zsigmond a segédcsapatok küldetését újra kilátásba helyezte, a tanács arra az esetre, ha a háború ismét kitörne, a segélyt a következő év május-augusztus havára kérte. 5. A mi a dalmát ügyeket illeti, a tanács tudatja a zenggi püspökkel, hogy az ott fenforgó ellentétek ki vannak egyenlítve ; a mi pedig a kikötők megnyitását illeti, Velencze sajnálattal bár, de a császár ebbeli kérelmét nem teljesítheti.1

) A velenczei tanács ezt a határozatot nov. 18-án Capodilistával is tudatta, kérve őt egyúttal, hogy a császárnál legyen szószólója, hogy a béketárgyalások Olaszországban tartassanak meg. Arról egyelőre ne tegyen említést, hogy a tanács a császár újabb segélyajánlatát elfogadta, csak ha a császár nem akar beleegyezni a velenczeiek kívánságába, akkor közölje vele, hogy a háború kitörése esetén a császár támogatását újra kérik, és azt a május-augusztusi időre vennék igénybe.2

) Pár nappal később, nov. 25-én, a velenczei tanács a kiváltságlevelekért fizetendő összeg tárgyában írt Capodilistának. Erről fentebb már szólottunk. Ez alkalommal újra lelkére kötötte, hogy Zsigmondot igyekezzék engedékenységre bírni. A velenczei tanácsnak ez annál is inkább érdekében állott, mert a szövetségesek nem igen hittek abban, hogy Velencze a császár hozzájárulása nélkül a béke tárgyalásokban részt nem vehet, és nem hittek Velencze helyzetének aggasztó voltában.3

) Capodilista nov. elején jelentést tett a tanácsnak fáradozásairól. A tanács köszönetet mondott a követnek és újabb utasítást küldött neki. Kérte őt, igyekezzék mindenképen kieszközölni a császártól az engedélyt, hogy Velencze a milanói herczeggel békére léphessen. Ennek fejében a tanács késznek nyilatkozott Zsigmondot a segélyküldés kötelezettsége alól felmenteni, azt vélvén, hogy a császár, tekintettel a cseh és magyarországi viszonyokra, könnyen rááll erre az ajánlatra. Utasította a követet, hogy ha a császár erre rááll, eszközöljön ki tőle erre vonatkozólag írásbeli nyilatkozatot. Ha pedig a császár nem hajlandó ezt az ajánlatot elfogadni, akkor tudassa vele, hogy a tanács él a szövetséglevél adta jogával, követeli az ott kikötött segélyt a már említett időszakra, és ') U. o. 128. szám. A tanács egy részének indítványa az volt, hogy a 4. pontban az újabb segélyküldés ajánlatának elfogadása, illetve az időpont helyett az mondassék, hogy a tanács köszönettel fogadja a császár ajánlatát, azonban az időpontra nézve, a melyre a segélyt kívánja, később fog határozni. Ez az indítvány kisebbségben maradt. a) U. o. 129. szám. 3) U. o. 130. szám.