Századok – 1907

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése II. köt. Ism. Márki Sándor 57

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. el a magyarokat ő felsége hűségétől.« 1663 február-havában már Teleki is egyengette az Apafihoz vezető utat, ámbátor bánná, ha úgy járna, mint Aesopus kutyája ; anyját pedig biztosította, hogy Rákóczi Györgynek nem adott hitlevelet, mégis holtig igazán szolgálta. S követni törekedett anyja intelmét, hogy a mit sok sanyarú szolgálatával keresett, azt kicsinyért el ne veszítse. »Nem vagy gyermek — intette őt anyja febr. 25-én újra is ; — eszet is az Ür-Isten adott annyit, hogy másnak is tanácsot adhatnál. Ügy ne járj, mint a mely madarat szép szóval tőrbe kerítenek. Hiszen, fiam, ha olvastad Bonfiniust, tudhatod, mit művelt a török a tutorságnak színe alatt Budával. A török biztatásának úgy higyj, hogy bizony a méz alatt méregre találsz. Jusson eszedbe, mi veszté el Kemény Jánost ; nemde, nem a pogánynak hite ? Azért úgy cselekedjél, hogy meg ne bánd.« — »Én — írta ápr. 1-én (a közlésben a 457. lapon tévedésből márcz. 1-én)—minden keresztyén felebarátomat szánom, de mindazok felett tégedet féltelek inkább, hogy szép szín alatt életedet elfogyatják. Akárki mint adja azt tanácsúi, hogy ilyen ember kellene a fejedelem mellé, mint te vagy, de ülj veszteg. A ki eddig adta a tanácsot neki, ezután is az adja ; mert voltak olyan hamis nyelvű emberek is, a kik azt mondták, hogy két fejedelmedet megöletted, netalán ezt is megöletnéd.« Azonban az országgyűlés eltörölvén a németeskedók ellen hozott törvényczikket, a hűségeskü letevését alig lehetett halogatni. Maga Teleki ebben az ügyben sógorasszonyához, Apafinéhoz fordult. Márczius 11-én megírta neki, hogy ha gyermekségében egyik urának elárulásával másnál nem kereste kenyerét, még kevésbbé keresi most, a mikor elméje mindinkább érdegél ; hanem minthogy a jó Istennek úgy tetszett volt, ő is közösügyet csinál több becsületes hazafiával s Apafi fejedelmet olyan hűséggel és serénységgel törekszik szolgálni, mint előbbi urát. Beküldötte hitlevelét és 19-én már fogadta parancsát. Egészen szolgálatára adta magát, — írja Bornemisza Annának, az új fejedelemasszonynak. »Nagyságod parancsolatát elvárom és követem«— írja Lónyai Annának, az özvegy fejedelemasszonynak. Pedig odajegyzi Gillányi levelére, hogy »két úrnak nem lehet szolgálni.« A szeg fejére megint édes anyja talált. »Azé a vár, — szólt — a ki a mezőbe száll. Együtt úgy ne járjanak ő Kegyelmök a sok szép irogatással, mint a madarat léppel hogy megfogják.« Bánffy Dénes junius 5-én megnyugtatta Telekit, hogy ne töprenkedjék a kővári kapitányságról, mert azt ezentúl is megtartja. Ellenben ő már is megbuktatni törekedett Apafi legbizalmasabb tanácsosait : Naláczyt a praefectust, Csereyt, Barcsayt és a németgyűlölő Gillányit. Bánffy Dénesnek, a ki nem tudta ellensúlyozni őket, megírta, hogy »Kegyelmeteké a jó tanácsadás. Ha kell, jó ;