Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

KURUCZ VIRÁGÉNEKEK THÖKÖLYRŐL. 621 { 7. Ügy van nékem dolgom, mint régen Dávidnak, Ki soha nem vétett volt Saul királynak, Üldözője mégis volt ő halálának,1

) Nem tudván tanácsát mennyei Attyának. 8. Szomorún bujdosott az Moáb földére, Vélle egyetemben háromszáz vitéze. A pogányok között tartaték meg élte, Mert így rendelte volt Istene felőle. 9. Tekints(d) meg valóban bár állapotomat, Egyenlőnek azzal isméred sorsomat : Elhadtam régolta gazdag országomat, Idegenek bírják erős váraimat. 10. Őrállók módjára, csak távul kell néznem, Mint egy vadgalambnak sírva kesergenem, Mert feltámadtanak mindenek ellenem, Hogy tőrben ejtsenek, mint madarat, engem. 11. Környös-körűl az nagy puszta havasokon, Emberi lakástól üres barlangokon, Egyedül lappangok félelmes utakon, — Bujdosom, mint árva, pogány országokon.2

) 12. Örökké hallottam Alcibiadesnek, Sok szarándokságát ez jeles vezérnek : Általment habjain az nagy tengereknek, Nem vala soha is vége veszélyinek. 13. Lám sokat nagy híven szolgált hazájának, Még sem lőn érdeme 3

) annyi munkájának ; Ma így mondanók : életének. V. ö. a 4-ik szak utolsó sorával is. 3) E sorok erdélyi költőre vallanak, ki a zernyesti csata előzményeiről s az erdélyi határok közelében lappangó Thökölyről igen jól értesülhetett. Cserei maga is egy ideig ott volt vele a bujdosók táborában. 3) Értsd : jutalma.