Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

622 KANYARÓ FERENCZ. Hanem kegyetlenül házat rágyujtának : Ott sülé meg teste a nagy vitéz úrnak. 14. Itílje meg bátor az Isten igyemet : Igaz okból ha nem fogtam fegyveremet ; Mert megsértette már az sok bú szívemet, — Mért kimílnem azért pirosló véremet ? 15. Sok időtől fogván keresett jovaim, Nemzetes ősimtől maradott jószágim, Hol vadnak királyi kincses tárházaim 1 Másokra szállottak sok arany-bányáim. 16. Csak egyedül néha elig szaladhattam. Télben, fagyos hóban mennyit nyomorgottam, Mennyi sok véletlen szerencsén forgottam : Néha szinte halál kapuig jutottam. 17. Rám törtek az egész napnyugoti népek, Spanyol és olaszok, csehek és németek. Hatalmas császárok egyben esküdtenek, Teljességgel földről hogy elveszthessenek. 18. Itt sincs nyugodalmom az idegen helyen, Irigy ellenségem üldöz nagy kevélyen. De van Istenem, ki értem megfeleljen, — Ki ő benne bízik, senkitől ne féljen. 19. Panaszom úgy mégis talám könnyebbednék, Édes szívem, veled ha együtt lehetnék. Kívánságom szerint véled múlathatnék : Nagy keserűségen nyögés úgy megszűnnék. 20. Szánod, jól tudom azt, igaz szeretődet. Bánattal töltheted te is életedet. Mert nincs reménységed, hogy láthass engemet, Méltán keserülöd azért veszélyimet.