Századok – 1907

Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Kurucz virágénekek Thökölyről 618

620 KANYARÓ FERENCZ. I. THÖKÖLY BÚCSDÉNEKE. A versfőkben : Emericus Tököli scripsit. 1. Eregy, siess, kérlek, postán édes versem Î

1) Lásd meg, egésségben vagyon-é szerelmem ? Audentiát kérvén, légy igaz követem, Megmondhatod néki : éltet még Istenem. 2. Megvallom, nehéz volt tőlle elválásom. Az irigyek miá lőn eltávozásom ; De mihelyt énnékem adatik oly módom, Udvarlani néki én el nem múlatom. 3. Eleiben adom2

) keserves igyemet,3

) Bátran megoldozom előtte sebemet. Megbeszéllem néki minden sérelmemet : így értvén, megszánja az én esetemet. 4. Régi szolgálatom nékie ajánlom. Szerencsésen éljen, boldogúl — kivánom — Folyjanak órái, — szívesen óhajtom. Érette halálom soha én nem szánom ! 5. Igaz ha nem voltam hozzád, édes szívem, Bátor török pogány fogyassza életem : Az tengeri habok emésszék meg testem, Embertől ne légyen eltemettetésem ! 6. Csak éretted szívem mostan ily szomorú. Szívedben is vagyon érettem háború. De mint bánat után örvend szegény hattyú, Talán lelkemben is megszűnik a sok bú. 0 E kezdő sorokat akkor országszerte ismerték. Más virágénekek elébe is alkalmazták, mint kitűnik az Erdélyi Pál ismertette Komáromi Énekeskönyv-bői. Olv. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1900. évf. a) Innen kihúzva a versfőért : Kiterjesztem nála. s) így : ügy, régies formában. Olv. Thaly Kálmán : Adalékok, I. 129.1.