Századok – 1907

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Géza fejedelem neve és az Árpád-család névlajstroma Konstantinos Porphyrogenetosnál 585

GÉZA FEJEDELEM NEYE ÉS AZ ÁRPÁD-CSALÁD NÉVLAJSTROMA. 605 képző pedig, mely e névben a tőszóhoz csatlakozik, hol tiszta k, hol megint kh (/) alakban jelentkezik a hun nevekben : Jaj-k, Waj-k, Ug-ek, Jel-e'], 'E^éXs-y, Atye-k (Edekon), Apszikh stb. Tote;'.; és Tacjtç Konstantinosnál, a magyar hagyományban pedig Taksony (a lat. krónikásoknál Toxin és Tocsun) a Géza atyjának neve. Hogy a két név nemcsak leírásban, hanem alkotásában is két különböző, az első tekintetre szembeszökik. A két névalak egymáshoz való viszonya következő: Konstantinos a puszta szótőt : tűk — erős, izmos (Patk. és Ahlqu. = stark, fest) írta át TcÉÏ'.ç = täk-sis 2) alakban ; míg a magyar hagyományban egy ugyanazt jelentő, de kétszeres képzővel ellátott nevet kapunk : tűk, főnévképzővel täk-sis = erősség, izmosság; ebből tovább képzett melléknév : tâks-ê'q (olv. taksêng = erös-ség-es, izmosság-os).3) E származékszót forrásaink közül egyedül Hunfalvynál leljük meg taksang (67. 1.) alakban átírva, de a szó grammatikai alakulása nagyon is átlátszó. Egyszóval Taksony fejedelemnek a neve, úgy látszik, a családtagok körében tűk volt, a mint Konstantinos átírta ; a magyarság körében pedig taksê~r\, a mint a magyar hagyomány elég pontosan fentartotta. Mind a két névalak jelentése egészen ugyanaz. Taksonynak az apja Solt fejedelem, öregapja pedig a honalapító Árpád volt. — »Árpádnak — mondja a bíboros író — négy fia volt« ; és felsorolja pontosan a neveiket ; négy nevet, de nem említi köztök a Liunti nevét (tóv A'.oúvtiva), kiről ugyancsak ő beszél elébb úgy, mint Árpádnak a Simeon bolgár fejedelem ellen viselt hadjáratban vezérkedő fiáról. E hallgatást történetíróink úgy akarják érthetővé tenni, hogy a Liunti nevet nem személynév, hanem csak jelzőként fogják fel, Árpád valamelyik fiának, tán épen Tarkas-nak jelzőjeként. E felfogás azonban nyelvi szempontból tekintve teljesen tarthatatlan. Kétségen felül áll a Liunti név személynévi jellege, annyira, hogy az A Toxim íráshiba csupán a Bécsi Képes Krónikában. a) A görögös járulékra nézve 1. az ar-pokh, li-pokh és kolak skytha nevek átírását Herodotosnál, IV. 5. 'Apró^aií, AiroÇaiç, KoXâjjaiç. 3) A főnévtő (täkis) második szótagjának hangzója (i), az új képző előtt kiesik. Castr. 23. b. jegyzet ; az így nyert származékszónak utolsó hangzója (é vagy э) a megelőző szótag hangzójához színeződik. L. Karj. Vorwort, X. A hangzó-illeszkedésnek gyönge, tökéletlen faja.