Századok – 1907

Történeti irodalom - Turba; Gustav: Die pragmatische Sanktion. Ism. Ferdinandy Géza 551

TÖRTÉNETI IRODALOM. 553 az addig fennállott házi törvényeknek, miként azt a Túrba által közölt új adatok ismerete nélkül is eddigi munkáimban magam is állítottam. Azután ismerteti a pragmatica sanctiónak nevezett családi törvény (Hausgesetz) örökösödési szabályait és kimutatja, hogy mivel a dynastia hivatalos neve ausztriai dynastia, nem pedig habsburg-lotharingiai dynastia, melyből a renunciatiók folytán a nők nem lépnek ki : a főherczegi czím hiánya nem akadálya a trónöröklési jognak, hanem csak a törvényes és az egyenrangú házasságban élő ősöktől való származás annak a feltétele. Annak a biztosítéka pedig, hogy a pragmatica sanctio örök időkre szól és családi törvény útján meg nem változtatható, szerzőnk szerint az, hogy a trónöröklési rend az egyes országok részéről törvényhozásilag biztosítva van. A második fejezetben a szerző a nem magyar, azaz az osztrák tartományokban nyújtott országos törvényhozási biztosítékokat (landesgesetzliche Garantien) tárgyalja, a mi minket kevésbbé érdekel ; de annál nagyobb érdekű ránk nézve az, a mit a magyar szent korona országaira vonatkozólag mond a harmadik fejezetben. Igen érdekes, a mit arról mond el, hogy a szabad fejedelemválasztási joggal bíró Erdélyben Apafi halála után a magyar király védnökségének elismerése folytán miként válik a király Erdély örökös fejedelmévé. Ezt a kérdést magyar írók földeríteni meg sem kisérlették. Túrba sikeresen oldja meg történeti adatok alapján és jogi oldalát is megvilágítva. Az erdélyi rendek Lipótnak mint védőúrnak és nem, mint fejedelemnek tettek hűségi esküt. De már Károlynak mint fejedelemnek teszik le a rendek hűségi esküjöket, a nélkül azonban, hogy alkalmuk volna az ausztriai ház trónöröklési jogát törvényben megállapítani. Ilyesmi csak a nőági örökösödés elfogadásával történt meg. Érdekes az is, mikor a szerző okiratok alapján mutatja ki, hogy az erdélyi országgyűlést azért hívták előbb össze, mint a magyart, mert az erdélyi országgyűléssel könnyebben véltek boldogúlhatni, és ha Erdély elfogadja a pragmatica sanctióban megállapított örökösödést, a magyar országgyűlést befejezett tény elé remélték állíthatni. Majd az okokat ismerteti arra nézve, hogy a nőági öröklésnek Erdélyben már 1722 márcz. 30-án okiratilag és minden föltétel nélkül történt elfogadását miért követte a beczikkelyezés csak 1744-ben, tehát akkor, mikor az már tényleg életbe is lépett. Ezek az okok a szabad fejedelem választás jogának megkerülésében keresendők. Majd a horvátországi 1712 évi közgyűlési határozat történetével foglalkozik, de itt már félrevezettetni engedi magát horvát