Századok – 1907

Történeti irodalom - Turba; Gustav: Die pragmatische Sanktion. Ism. Ferdinandy Géza 551

554 TÖRTÉNETI IRODALOM. 554 részről eme határozatoknak törvényi természete felől, a min csodálkozni azonban épen nem lehet. Végűi a trónöröklési rend Magyarországon történt elfogadásának körülményeivel foglalkozik igen behatóan 80 lapon keresztül, ismertetve a nőági öröklés elfogadásának előzményeit, majd a törvényczikkek keletkezésének történetét, és taglalva azoknak tartalmát. Az 1712 évi mágnás-értekezlet tervbe vett feltételeinek tárgyalási körülményeit igen részletesen taglalja s kiemeli, hogy Magyarországon senki sem gondolt arra, hogy a nőági trónrakövetkezés rendje más alakban elfogadható volna, mint dynastia és királyválasztás formájában. Ezzel a magyar törvények és a magyar felfogás nem csekély ismeretéről tesz a szerző tanúságot. De abból a körülményből, hogy az előzetes tárgyalások során a nőági öröklésnek a Lipót ágyékából származó nőági utódokra való korlátozásáról szó nem volt, arra következtet a törvény szavainak világos tartalma ellenére, hogy Magyarország az ausztriai ház összes nőági örököseinek trónöröklési jogát, tehát a pragmatica sanctiót a maga egészében, minden korlátozás nélkül, nem pedig csak a III. Károly, I. József és I. Lipót leányaitól leszármazókra korlátolva fogadta el ; tehát Deákkal szemben Lustkandelnak ad igazat s az utóbbit a harczban vesztesnek csak azért tartja, mert a történelmi előzmények akkor, a mikor köztük a polémia folyt, még nem voltak földerítve. Noha ennek az állításnak ellene mondanak az 1741:2., 1791 :2., 1792 : 2. és az 1836 : 1. törvényczikkelyekbe beiktatott hitlevelek, a szerző még is csak annyiban ismeri el, hogy ma az 1723 évi trónöröklési törvények akként értelmezendők, hogy a három király leányaitól származók kihalása után az országra visszaszáll a szabad királyválasztás joga, a mennyiben az 1867: 2. törvényczikkbe iktatott hitlevél a törvényt így értelmezi. Első látszatra ennek az állításnak nincsen semmi tendentiája. De ha a munka ide vonatkozó részében a tétel bizonyítására fordított nem csekély fáradozást veszszük figyelembe, nem lehet elzárkózni az elől, hogy e mögött valami törekvés rejlik ; és ez az : hogy ezzel akarja a szerző kétségtelenné tenni, hogy Magyarország a nőági örökösödés elfogadása következtében épen olyan részévé vált az ausztriai monarchiának, azaz 1804 óta az osztrák császárságnak, mint az osztrák örökös tartományok. Más szavakkal, hogy az 1723 : 1. és 2. t. cz. nem Magyarország önálló alkotása, mely a trónrakövetkezés rendjét az osztrák örökös országokkal megegyezően ugyan, de önállóan szabályozza, hanem épen úgy csupán landes gesetzliche Garantie, mint azok az Erklärung-ok, a melyek más, osztrák örökös országok részéről állít-