Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 49 démia, III. 78.) A krónika három részből áll : a világ teremtésétől Krisztus születéséig ; innen 1744-ig ; 1744—1762-ig. Ezt a harmadik részt Kercselich írta. De Celia seu Celbia. (U. o.) Két töredék ; az első 2 folio levél, a második 8 folio levél. Jegyzetek Cilly történetéről és a Cilley grófokról ; valószínűleg bevezetés egy nagyobb munkához. Fundamentalis deductio communitatis Draganicensis. (U. o. fol. 3.) Történelmi alapon védi e nemes község jogait erdeire és legelőire, melyeket a károlyvárosi generálisok el akartak foglalni. Ad históriám et eruditionem in monte Claudio. (U. о. fol. 2.) Helyrajzi és történelmi adatok a legrégibb kortól kezdve. Memoriae ab anno 156-5. (U. o. fol. 2.) Kivonat az 1565—1571-iki országgyűlési iratokból. História canonieorum Zagrabiensium. (U. o.) Az eleje hiányzik, 15 folio lapon a XVII-ik századbeli zágrábi kanonokokról közöl jó életrajzokat. Notata diversa sive fragmenta varia chronologica. (U. o. fol. 16.) Oklevél-kivonatok a zágrábi püspökség XV. századi történetéhez, azután chronologiai jegyzetek a római császárokról VI. Károlyig. Ez utóbbi rész értéktelen. Descriptio civitatis Zagrabiensis. (U. o. 10 1.) Megállapítja Zágráb határait, szól római és középkori nevéről, zavarosan a horvát királyok koráról. Befejezetlen. Cuinam in regni congregationibus de iure adeoque legitime competat praecedentia, an nempe collegiato Chasmensi capitulo vei PP. Paulinis. (U. o. 28 1.) Védi a káptalan elsőbbségét, a mit az országgyűlés a pálosoknak ítélt meg. De ecclesiarum cathedralium in particulari ecclesiae regni Hungáriáé vario multiplicique populo, huiusque , obligationibus stb. (U. o. 17 1.) A káptalani alattvalókról és kötelességeikről. Joannes de Guerche értékesebb e tekintetben. De finibus totius regni Hungáriáé . . . opus ad utilitatem . . . regum, totiusque reipublicae iura cognoscenda. Kellő előkészület nélkül szól a kérdésről, csak hogy Mária Terézia kedvében járjon, ki ezt a munkát szükségesnek tartotta. Dissertatio de Tripartite sive opere Werbőczi. (U. o. 66 1.) Ebben aulikusnak tűnik fel, ki az udvar kegyeit keresi. Szerinte 1514-ig nem volt magyar törvénykönyv ; a Tripartitum nem is tekinthető valóságos törvénykönyvnek, hanem olybá veendő, mint Gratianus munkája. Werbőczi művét nem törvény alapján fogadták el (non legitime sed consuetudine inductum), sokan tévesen mégis alaptörvénynek tekintik, pedig még az 1649-ilá országgyűlés sem említi. Első, a ki a koronázáskor erre esküdött, I. Lipót volt 1655-ben. Kikel az ellen, hogy Werbőczi szerint az országgyűlés alkotja a SZÁZADOK. 1907. I. TÜZET. 4