Századok – 1907

Történeti irodalom - Veress Endre: Carrillo Alfonz jezsuita atya levelezései és iratai 1591–1618. Ism. Márki Sándor 546

548 TÖRTÉNETI IRODALOM. — tanácsára — a prágai udvar a fejedelemnére bízta a fejedelem lemondásával uratlan ország kormányát. Oppelni önkénytes számkivetésébe a fejedelem magával vitte gyóntatóját is, honnan azonnal Prágába küldte a szerződés becsületes megtartásának sürgetésére. A mint sok kérésére elbocsátotta őt szolgálatából, másnap a fejedelem titokban visszaindult Erdélybe. Carrillo, Ferrarában a pápával találkozván, szintén utána ment s 1598 nov. 4-én újra szolgálatába állott. Része volt benne, hogy országát a fejedelem újra felajánlotta a királynak; de nem tudott róla, hogy titokban unokatestvérének, Báthory András bibornoknak ajánlotta föl Erdély trónját. A bibornok megérkezésekor »a fecsegő« spanyollal azt hitette el, hogy »országát titokban a lengyel királynak engedi át, feleségét meg Andrásnak, a ki lemond egyházi méltóságáról.« A fejedelem most már nem élt tanácsaival, s a gyóntató örült, hogy a fejedelemné kíséretében Ausztriába távozhatott. 1599 jun. 24-én ért Rómába, honnan a pápa jul. 12-én oly felhatalmazással küldte vissza Gráczba, melynek alapján kimondhatták a fejedelmi pár házasságának felbontását. Ezzel azután Carrillo be is fejezte politikai küldetését. Sellyén 1599 szept. 9-én megkapta a felmentő brevét. »Isten elveszti azokat, — szólt Báthory Zsigmondra czélozva — kik nem hallgattak olyanokra, kik velők oly nehéz dolgokban jót akartak tenni:« Azonban még egy esztendeig Magyarországban maradt, mint a séllyei jezsuita-collegium vezetője. A rend római generálisa 1600 szept. 4-én az ausztriai jezsuiták tartományfőnökévé nevezte ki. Ez a tartomány a nyugati osztrák örökös tartományokon s Cseh- és Morvaországon kívül Magyarországot és Erdélyt is magában foglalta. Epen Kassán járt, mikor Belgiojoso tábornok 1604 jan. 8-án a protestánsoktól katonai erővel vette vissza a nagytemplomot, melyben ekkor misézett először. Kevéssel ezután Basta tábornok a kolozsvári főtemplomot szintén az ő jelenlétében vette el az unitáriusoktól a jezsuiták számára. Állítólag Forgách Zsigmondot, a nyitrai püspök testvérét is ő, nem Pázmány térítette vissza a r. kath. hitre. (Ezt az állítását Veress Aldobrandininak és a pápának egy levelére alapítja.) 1605-ben a prágai udvar megbízásából Spanyolországban járt, hogy III. Fülöp királytól segítséget eszközöljön ki Bocskay fölkelése ellen. Visszafelé betért Rómába, honnan V. Pál pápa vele izente meg a főherczegeknek, hogy nem ellenzi Mátyásnak Rudolf helyébe császárrá való választását. Végre 1608 márcz. 7-én a rend generálisa fölmentette őt az ausztriai tartományfőnökségtől, mire visszatért hazájába, Spanyolországba, hogy mint az alcalai jezsuita-collegium rectora, a tudomá-