Századok – 1907

Történeti irodalom - Veress Endre: Carrillo Alfonz jezsuita atya levelezései és iratai 1591–1618. Ism. Márki Sándor 546

TÖRTÉNETI IRODALOM. 547 1589-ben már mint doctor theologiae ment Bécsbe az ausztriai jezsuita tartomány főnöke, Viller Bertalan mellé, a ki őt két esztendő múlva gyóntató atyának ajánlotta Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez. Szentiványi Bodoni István kiséretében 1591 ápr. 6-án érkezett Gyulafehérvárra, honnan az ország keleti részeit még abban az esztendőben magának a fejedelemnek társaságában járta be. Az ideális felfogású, tevékeny szellemű férfiú — a hogy Károlyi Árpáddal Veress Endre nevezi — csakhamar megnyerte a fejedelmet annak a tervnek, hogy Erdélyt Lengyelország és a balkáni népek segítségével, a keleti szövetség megalkotásával szabadítsa fel a török fenhatóság alól. Ennek előkészítésére a tizenötéves háború kitörése után a fejedelem 1593 szept. 20-án nagy titokban magát Carrillót küldte Rómába, majd Prágába, s 1594 febr. 23-án ismét őt rendelte a császári udvarhoz a magyarerdélyi szövetség dolgában. Ezt a szövetséget a fejedelem a kolozsvári országgyűlésen csak az ellenzék vezérembereinek kivégzése után tudta elfogadtatni. A vérengzésben Carrillónak nincs része, mert még a gyűlés megnyitása előtt, augusztus elején, újra Prágába kellett utaznia. Ezen útjának eredménye a Rudolf királylyal 1595 jan. 28-án kötött szerződés, melyben Erdély függetlenségét teljesen biztosítani törekedett. Talán nem volt olyan »nagy szerencse«, hogy — főkép szintén Carrillo buzgósága következtében — a fejedelem feleségül kapta Mária Krisztierna főherczegnőt ; mert ez a házasság könnyen a Habsburgok secundo geniturájává tehette volna Erdélyt. Az esketésnél Gyulafehérvárt aug. 6-án mondott ünnepi beszédében Carrillo valóban azt a reményét fejezte ki, hogy dicsőség fog származni a Habsburg és Báthory-ház egyesüléséből. A fejedelem, gyóntatója kiséretében, csakhamar mint győztes hadvezér tisztelkedett Rudolf királynál. Prágából azonnal a pápához és II. Fülöp spanyol királyhoz küldte Carrillót, hogy a hadjárat folytatására pénzt eszközöljön ki. Szept. 15-én Carrillo 140,000 tallérral tért vissza ebből az útjából. A jutalmúl felajánlott erdélyi püspökséget nem fogadta el. Mostantól fogva az volt egyik főtörekvése, hogy váló és lemondó szándékáról lebeszélje a fejedelmet. A nehézségek elhárítása végett ismételve felkereste Prágát, Gráczot (a hol a fejedelemné szülei laktak) és Rómát. Prágából 1598 január elsején olyan újabb szerződéssel indult haza, melynek alapján a Habsburgok csakugyan secundo geniturává tehették volna Erdélyt, ha pénzük és bátorságuk lett volna hozzá. A király öcscse, Miksa főherczeg nem mert bejönni, s így — Veress szerint — »Carrillo bölcsessége menté meg az országot« azzal, hogy bejöveteléig 35*