Századok – 1907

Történeti irodalom - Vértesy Jenő: Kölcsey Ferencz. Ism. Váczy János 541

544 TÖRTÉNETI IRODALOM. tőle nyerte a tanítást Kazinczy is és hirdette Zrínyi lángelméjét. Gyöngyösy népszerűségét Kazinczy saját ízlése után indulva kezdte gyöngíteni, — úgy hiszszük — a kelleténél jobban. Tanult tehát Kölcsey Kazinczytól eszmét is. A mint hogy azt is érdemes lett volna pár lapon elmondani, hogy a kritikus Kölcsey mennyiben tanítványa szintén Kazinczynak s mindketten a németeknek. Az irodalmi körök vázlatos története Toldy Ferencz után szintén nem egészen alapos. Yértesy csak a Kulcsár és Vitkovics házát ismeri s egészen megfeledkezik gr. Teleki Lászlóról, a kiről maga Prónay Sándor írja, hogy halálával (1821. márcz. 24.) sokat vesztett a haza és a pesti közönség, mert »az ő háza több esztendők olta középpontja volt a pesti s budai belle sociétének.« ö volt a Marczibányi-intézet feje s az írók egyik pártfogója akkor. Igaz, hogy Telekinél nem mindig a legjelesebb írók találkoztak, mint Vitkovicsnál és Kulcsárnál, s inkább a tudomány embereit látta szívesebben magánál, de ebben sem volt mindig helyes értelemben. Azonban igazságtalanság elhallgatni az ő érdemeit, a ki az írót épen a Marczibányi-intézet által mintegy bevezette a társadalom magasabb köreibe s maga is örömest jutalmazta őket. Ez irodalmi körök története azonban nincs szoros kapcsolatban Kölcsey életrajzával ; t. i. Vértesy nem hozza szorosan össze, csak Pest irodalmi fejlődése szempontjából vázolja ; pedig tisztán Kölcsey élettörténete kapcsán is méltán helyet foglalhat e fejezet a könyvben. Hanem Vértesy a fejlődés szoros egymásutánját mintha szándékosan nem akarná észrevenni ; a tizes és húszas évek pesti irodalmi köreit kevésre becsüli ; de Bártfay házáról már azt mondja, hogy irodalmi életet alkotott. Pedig az Aurora-kör azt jóval megelőzte s hatásban is fölülmúlta, mely pedig részint a Kulcsár, részint a Vitkovics társaságából nőtt ki. De nem szerencsés Vértesy a kor politikai életének rajzában sem. Jó messziről kezdi Kölcsey korát ismertetni, és bizonyos tekintetben részletesebb és jellemzőbb a XVIII. század utolsó évtizedének, mint a XIX. század húszas és harminczas éveinek rajzában, a mikor már hőse is fontos szerepet játszik. A Szatmár megyei nemességet is úgy rajzolja, hogy vonásai majd minden magyar vármegye nemességére ráillenének, tehát igazában fölöslegesek. De műve második részében nem egy helyt a gondos és alapos itéletű életrajzíró is megszólal, midőn az új politikai eszmék első összeütközését rajzolja (a 119. laptól kezdve), midőn Kölcsey országgyűlési szerepének fontosságát kiemeli (153. 1.), midőn Kölcsey »eszményi politikai« irányát helyesen értelmezi (124. 1.), kitűnő forrásra hivatkozva, vagy Kölcseynek az úrbér ügyében kifejtett majdnem döntő munkásságát méltatja (170. 1.), s végűi midőn Kölcsey naplóiról (174. 1.) mond Ítéletet. E részletek vilá-